– avagy mennyiben európai a harmadik kulturális főváros? – Európa idei kulturális fővárosai közül – Pécs, Essen, Isztambul – a törökországi metropolisz európaiságát sokan kétségbe vonják. A szunnita muzulmán vallású többség igényei szerint napjában többször is mindenfelé felhangzik a müezzinek hangja: „Allahu-akbar” (Nagy az Isten). Nemcsak a képeslapokon, hanem a városról készült albumokban is mecsetek és minaretek uralják a képeket. Ez persze nem volt mindig így.
Egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt hurcolnak Jézus elé. Jézus megmenti az asszonyt a lincselésre készülő tömegtől. Végül ezekkel a szavakkal bocsátja el: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezz!” (Jn 8,1-11) Krisztus arra tanít, hogy senkit se ítéljünk el, mert amilyen mértékkel mi mérünk, olyannal mérnek majd nekünk is (Lk 6,37-38).
Istenes Szent Jánosnak, a Betegápoló Irgalmasrend alapítójának, a betegek, a kórházak és az ápolók védőszentjének ünnepén szentmisét mutatott be Budán, a rend kápolnájában Kozma Imre atya, a rend magyarországi elöljárója. Homíliájában kitért arra, hogy a magyar betegek rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva annak a rossz közegnek és szemléletnek, amely az egészségügyben eluralkodott.
A magyar szentekre emlékezve, népünk lelki újjászületéséért imádkoztak keresztutat a budapesti Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom és a környékbeli plébániák hívei március 14-én a Tisztviselőtelepen. Varga M. Péter plébános vezetésével szent emlékű magyarok példáját követve kísérték végig a keresztúton Jézust.
Tenger felől, arannyal
borított hegyeken,
a lehetetlenen
kel át, jöttét haranggal,
Százharmincmillió forint Haitinek – Több mint százharmincmillió forintnyi adománnyal járultak hozzá a hazai katolikus egyház hívei a Haitit januárban sújtó természeti katasztrófa áldozatainak megsegítéséhez. Az összeg túlnyomó részét a februári országos gyűjtés során adták össze templomainkban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hálásan köszöni a hívek nagylelkű adományait, amelyekkel – a családokat is sújtó gazdasági válság okozta nehéz helyzet ellenére – támogatták katasztrófát szenvedett embertársaikat.
Egy Molnár-bemutató margójára – Megfejthetetlen, hogy mitől maradandó Molnár Ferenc külvárosi legendája, a Liliom. Hiszen hol van már a ligeti (ál)naivitás, a szemlesütő szemérmesség, az ártatlan vagányság, az édes-bús cselédromantika. Idejétmúlt, érzelmes, sőt érzelgős, hatásvadász, didaktikus… Könnyen jönnek a kritikus jelzők. És mégis… – el kell ismerni: remekmű. Kedvelem.
Robert Bresson filmvilága – Ülünk a képernyő előtt, feszülünk, vajon mi történik a következő pillanatban. Hullámként borítanak el és ragadnak magukkal a fordulatok, a trükkös látványok, míg aztán minden megoldódik, vagy legalábbis véget ér a film. S csak azért nem kapkodjuk a fejünket, mert akkor nem látjuk a villódzó „lélekrabló” dobozt. Ha ilyesmit néztünk, egy biztos: rendezőjét nem Robert Bressonnak hívják. Ő ugyanis nagyon más.