Ami még összetarthat?
Jegyzet
Autóbuszra vártam, kisvárosban. Bizonytalan a járat, hallottam egy dúlt arcú „pilótától”. Legyintett – amúgy fölényesen –, s továbbment. A népes várakozók közül valaki megszólalt: – Higgyék el, bár abszurd, de ezt az országot már csak a gyűlölet tartja össze.
Próbáltam a fogalmat elemezni, töredékmondatokba szorítani. Emlékezni bizonyos „szakszerű” magyarázatokra. Például: gyűlölet, gonoszság egytestvérek, az ember értelmének, akaratának szokásos hajlama. Mindezt önzésből, önmagáért keresi. Egyetlen mondatra emlékszem pontosan, a szerzőjére nem: „Lanyhaság az oka a rosszakaratnak.” Ha szeretnék valamit tenni, milyen elhatározás vezet elgondolásaimban. Magát a történelmet hívhatjuk tanúságtevőnek: voltak, akik másokat félrevezetve, önmaguk önzését helyezték előtérbe. Mások jó úton indultak, de a hatalom, a pénz leváltotta az erényeket.
Tudományosan vizsgálni és leírni a boldogságot, a bölcsességet vagy a kiteljesedést elsőre képtelenségnek tűnhet. A pszichológia egyik világhírű professzorának azonban éppen ez a szakterülete. Csíkszentmihályi Mihály „a fejlődés- és a neveléslélektan, valamint a kreativitás és a tehetségkutatás, továbbá az életmód és – minőség terén végzett tudományos munkásságáért, a pszichológiai fogalommá vált flow-állapot leírásáért, továbbfejlesztéséért” idén Széchenyi-díjat kapott, amelyet május 16-án vett át. A Claremont Graduate University (USA) professzora Budapesten járva ismeretterjesztő előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián egy közelmúltban lezárult kutatásról, Tudomány és felelősség címmel.