A szertartás kezdetén Juliusz Janusz apostoli nuncius felolvasta XVI. Benedek pápa kinevező bulláját és a szentszék hivatalos dekrétumát, majd köszöntő beszédében a görög katolikus egyház fontosságára, a keleti hagyomány értékeire hívta fel a figyelmet, és utalt arra, hogy a bizánci és a latin rítusú híveknek testvéri szeretetben kell együtt élniük és munkálkodniuk az egy katolikus egyház javára.
A szentelési szertartás homíliáját Erdő Péter bíboros mondta. – Egy egyszerű pásztornak nem feladata meghalnia juhaiért, és más juhokat nem terelhet saját aklába – fogalmazott. – Az egyház főpásztorainak azonban másként kell cselekedniük! Ha szükséges, meg kell halniuk juhaikért, és a nyájához nem tartozókat össze kell gyűjteniük. A bíboros utalt az új püspök jelmondatára, amely a 18. zsoltárból származik: „Szeretlek téged, Uram!” Dávid ellenségeitől és Saultól való megszabadulásakor fohászkodott így Istenhez. Az Úr szeretete által mi is mindnyájan megszabadulhatunk legnagyobb gondjainkból, és a püspök számára is ennek kell erőt adnia a munkájához.
Az újonnan felszentelt főpásztor székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy nem akar programbeszédet tartani, mert az ígéreteket számon kérik rajtunk. Ő a kinyilatkoztatásban látja, a Szentírásból meríti a programját, amelynek megértéséhez az egyházatyák tanulmányozása és a XX. század szentjei nyújtottak számára segítséget. Az exarchátus életében új szakasz kezdődik – hangsúlyozta. – Ehhez vissza kell térnünk az ősegyház hármas gondolatához, amely a kitartásra épül: kitartás a tanításban, a testvéri közösség megtartásában és a kenyértörés imádságában. Ezeket kell átültetnünk a mindennapjainkba, hogy megújulhassunk. Orosz Atanáz május 2-án, Dámócon mutatta be első püspöki liturgiáját.
F. Á.
