„Az ünnep: a világ és életünk középpontja felé mutat” – írja egyik könyvében (A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás – Történet, eredet, hagyomány L’Harmattan Kiadó, 2009) Mohay Tamás néprajzkutató. A csíksomlyói pünkösdi búcsúra évről évre minden égtáj felől útra kelnek zarándokok ezrei, hogy részt vehessenek az ünnepen, mely e helyen a középkor óta hagyomány. Somlyón találkozik szent és profán, egyházi és népi. A megrendítő találkozásokról, a Mária-kegyhely különös vonzásáról, az ünnep paraliturgikus elemeiről és történetéről beszélgettünk az ELTE Néprajzi Intézetének igazgatójával.

– Egész Európában, de a Kárpát-medencében is számos kegyhely, búcsújáró hely található. Mitől vált ennyire fontossá Csíksomlyó?

– A magyarság körében évszázadok óta általános gyakorlat a szent helyekre való búcsújárás. Mindennek az a bizalom a vezérlő elve, hogy ilyenkor történik valami, ami átvezet a megszentelt létbe, a transzcendensbe. A túlvilággal való kapcsolatteremtést minden kultúra népi gondolkodása megformálta – mindenhol léteznek a két világ között közvetítők, táltosok, sámánok vagy akár asztaltáncoltatók.