Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Május 18-án és 19-én zajlott a motorosok búcsúja Ecséden, a Szentkút-völgyben – a két keréken utazók védőszentje, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére rendezett zarándoklat idén hatodik alkalommal várta a motorosokat az ország minden tájáról és határon túlról is.
A rendezvényen, amely egyben a motorosszezon nyitánya is volt, számos egyházi és kulturális program várta az érdeklődőket.
Az áldott emlékű lengyel pápának már Kecskeméten is áll szobra: május 18-án a Karol Wojtyła Barátság Központ épülete előtt felavatták Lantos Györgyi szobrászművész bronz alkotását. A több száz fő jelenlétében tartott ünnepséget – amelyen a magyarországi lengyelség is képviseltette magát – Boldog II. János Pál születésnapjára időzítették. A művet Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke adományozta a megyeszékhelynek, a leleplezés előtt pedig személyes hangú beszédet mondott. Felszólalt még Roman Kowalski lengyel nagykövet (hibátlan magyarsággal előadott szavaival nagy tapsvihart aratott) és Zombor Gábor polgármester. Végül Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek szólt az ünneplőkhöz, és megáldotta a szobrot, amely köré a pápa szülőhelyéről, Wadowicéből hozott földet szórtak.
A nevelésben a pedagógus személye, szakmai tudása, felkészültsége, embersége és szolgálata a legfontosabb, ezt ünnepeljük most – mondta Udvardy György pécsi megyés püspök a Kunszt József-díjak átadásakor Kalocsán.
A díjat Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek alapította 2001-ben a Kalocsai érsekség ezeréves fennállása alkalmából, Kunszt József (1790–1866) kalocsai érsek emlékére, aki az oktatás és a tudomány bőkezű mecénása volt.
Rövid, kulturális célú bécsi tartózkodásaim alkalmával mindig örömmel hallom, amikor a helyiek Budapestet reklámozzák a világ különbözõ pontjairól érkezõ turistáknak. Lokálpatrióta büszkeséggel töltött el például, amikor egyik tájékozott fogadatlan prókátorunk éppen azt magyarázta egy naivan csodálkozó „echte” amerikai házaspárnak, hogy persze-persze, Bécs és Prága gyönyörű… – na de Budapest; oda mindenképpen ugorjanak át. A „sógor” lelkes mondatokkal számolt be fővárosunk természeti szépségeiről, különleges építészetéről, kultúrájáról, Kelet és Nyugat találkozásáról; aztán a Római Birodalom vonatkozó részével, a zsidó-keresztény hagyománnyal, a török kori emlékekkel, a fürdőkkel és a szecesszióval kapcsolatos ismereteit osztotta meg alkalmi beszélgetőtársaival…
Az égre emelt szemmel álló galileai férfiak két fehér ruhás férfi szavára ocsúdtak. Aztán visszatértek az emeleti terembe, valószínűleg az utolsó vacsora színhelyére.
Az asszonyokkal, köztük Máriával, Jézus anyjával együtt állhatatosan imádkozva várták a Szentlélek eljövetelét.
Talán erre a Máriával együtt imádkozó pünkösdi apostoli közösségre emlékezve lett a tavaszi virágzás legszebb hónapja Jézus édesanyjával imádkozó, búcsújáró idõ. VII. Piusz pápa 1815-ben hagyta jóvá a májusi litániák szokását, hogy ez „nyerje meg Isten irgalmát a világ bűneinek sötétségétől elvakított fiai számára”.
Az idei, immár négyszáznegyvenötödik csíksomlyói pünkösdi búcsú mottója: „Máriával, Jézus anyjával” (ApCsel 1,14). Az ünnepet a péntek este hétórai szentmise nyitja meg. A búcsúi szentmise – melynek fõcelebránsa Jakubinyi György gyulafehérvári érsek – szombaton fél egykor kezdõdik a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben, a Hármashalom-oltárnál. A szentbeszédet Tempfli Imre, a Kirche in Not nemzetközi katolikus segélyszervezet osztályvezetõje, a stuttgarti magyar katolikus egyházközség plébánosa mondja. A liturgiát a Duna Televízió és a Mária Rádió egyaránt élőben közvetíti.
A találkozó meghívólevelének alapszavát idézve több ezren „táncoltak” Istennel május 19-én Nagymaroson, az idén éppen négy évtizede a Dunakanyarban fekvő településen megrendezett lelkinapon. A találkozó témája önmagunk evangelizációja volt, vagyis annak megtanulása, hogy életünkben Istenre hagyatkozhatunk, aki szelíden vezet, s karjaiban nem rongybabaként himbálózunk. A „táncparketten” Erdő Péter bíborossal, esztergom–budapesti érsekkel, Beer Miklós váci megyés püspökkel és Kerényi Lajos piarista atyával is találkoztunk. A zenéről Sillye Jenő gondoskodott.