A Gyula közelében fekvő Ajtósról (innen a Türer-Dürer név) Nürnbergbe származott német család gyermeke Albrecht Dürer (1471–1528). A nagy reneszánsz festő műveiből negyven éve nem rendeztek oly nagy bemutatót, mint amilyen a Nürnbergben május 24-én megnyílt és szeptember 2-ig látható kiállítás. A tárlaton a művész százhúsz legjelentősebb műve látható. Tizenkét ország ötvenegy múzeumából kölcsönözték az … Olvass tovább
Tűnődés a mesterségről című életrajzi könyvében a nagy példakép, Saljapin titkát is kutatta. „Jómagam sokáig hiába keresgéltem a megfelelő szót éneklésének jellemzésére. Végül megtaláltam: Saljapin áhítattal énekelt!” Ahogy e fenti sorok írója, az orosz zene, irodalom, művészet elkötelezett híve és tolmácsolója, Jevgenyij Nyesztyerenko is, akit a közvélekedés egyöntetűen Saljapin utódjaként ismert el. Tucatnyi főszerepben lépett fel nálunk is, számtalan dalestet adott, mesterkurzusokat vezetett, lemezfelvételeket készített. Ezúttal a Szent Efrém Férfikar meghívására érkezett Budapestre, a Kelet világossága egyházzenei hangversenysorozat zárókoncertjének szólistájaként. Az Erkel Színház melletti Deák Diák Általános Iskola könyvtárában, a próbát követően ültünk le beszélgetni. Magyarul köszön, s néha mosolyogva magyar szavakkal, rövid idézetekkel tarkítja gondolatait. Bő négy évtizede visszatérő vendégünk. Számon tartja. Azonnal pontosít…
– Negyvenkét éve! Nagyon szeretem, nagyon megszerettem – elsősorban a zenéjén keresztül – a „híres kis Magyarországot”. Kicsi ország, a zene világában viszont hatalmas. Nemzetközi karrierem is lényegében innen indult el. Első magyar élményeim, emlékeim Liszthez kapcsolódnak. Mi otthon főleg az orosz zenét tanultuk, de többek között Liszttel is foglalkoztunk, akinek oroszországi kötődései is voltak. Aztán jött Bartók, egészen közeli kapcsolatba kerültem a műveivel… És ha azt nézzük, hogy Csajkovszkij balettjében, A hattyúk tavában a spanyol, olasz, lengyel mellett magyar táncot találunk… – ez is sok mindent elárul. Angol tánc nincs benne!
Feketerigó füttye harsog
az alkonyatban.
Hozzá röppen a tojó,
s a fiú rögtön
abbahagyja.
Ezek már élik világukat,
szerelmem!
Tudják, hogy nem jó egyedül,
repülnek
ketten.
A szerelem özvegye volt,
s ő adta lábam alá a mennyet.
Ha csavarogtam, nem tartott vissza,
topogjak, lépkedjek,
menjek.
De szeme rajtam volt, őrködött,
hisz tudta,
ha kezét fogom, akkor is
leveri lábam ujját az
utca.
A szélesebb közönség csak ritkán értesül arról, hogy menynyi hozadéka is van egy kiállításnak. Egy-egy tárlat előkészítése során mindig előkerülnek rég nem látott vagy elveszettnek hitt művek.
A Magyar Nemzeti Galéria szakemberei sohasem bízzák pusztán a véletlenre a rejtőzködő műtárgyak előbukkanását. Először a Vaszary– és a Borsos-kiállításon találkozhatott e munkamódszerrel a közönség: az előbbi esetében a galéria honlapjára – hónapokkal a kiállítás megnyitása előtt – feltettek egy listát a keresendő műtárgyakról, az utóbbinál pedig külön szekcióban szerepeltették a lappangó alkotások reprodukcióját.
Sóvárogva várja a világ… a csodákat. Mert valljuk meg, még a legracionálisabb hívő elme is szeretné – legalábbis titokban – ha hétköznapi bajaira vagy éppen kételyeire Isten adna gyógyírt, méghozzá első kézből. „Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!” – mondja Izajás és vele sokan, mind a mai napig. 1917. május 13-án a Fatima melletti domboldalon három gyermek szeme láttára és füle hallatára megnyílt az ég és megjelent Szűz Mária, imádságra szólítva fel a hívő lelkeket.
Antal 1195-ben előkelő vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando névre keresztelték. Tizenöt éves korában belépett az ágostonos kanonokrendi kolostorba. Rendháza belesodródott a II. Alfonz és a portói püspök közti viszályba, ezért elhagyta Lisszabont és átköltözött a coimbrai Santa Cruz kanonoki házba, ahol teológiát tanult. Ezt a helyet sem kerülte el a politikai viszály. A fiatal papnövendék kereste az útját. Ebben a nehéz helyzetben találkozott a ferences lelkiséggel, és megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen.
Vannak, akik azt állítják, hogy az imádság – sőt az elmélkedés is – értelmi cselekedet. Némi igazuk van is, hiszen öntudatlanul nem lehet imádkozni, s ki ne vádolná magát azzal, még akár a szentgyónásban is, hogy figyelmetlen volt imádkozás közben. Ugyanakkor az is igaz, hogy az imádságban a szívből fakadó érzelemnek is helyet kell kapnia, mert csak így lehet igazi kapcsolattartás az Istennel. S a harmadik képességünk, az akarat sem hiányozhat az imából, mert szétszóródó figyelmünket csak ez sarkallhatja az imára.