Két episzkopális közösség katolizált

Az egyesült államokbeli episzkopális egyháznak (amely az anglikán közösség amerikai hajtása) két dél-kaliforniai közössége teljes szeretetközösségre lépett a katolikus egyházzal. Az oceanside-carlsbadi, Canterburyi Szent Ágostonról és a Santa Ana-i, Boldog John Henry Newman bíborosról elnevezett volt episzkopális közösségek beléptek a Szent Péter Széke személyi ordinariátusba. Az ebből az alkalomból tartott ünnepélyes szentmisét együtt mutatta be Tod D. Brown orange-i püspök, Cirilo B. Flores San Diego-i koadjutor püspök, valamint Jeffrey Steenson, a Szent Péter Széke személyi ordinariátus vezetője, az episzkopális egyház egykori főpásztora. A szentmisén felesége jelenlétében a katolikus egyház papjává szentelték a volt amerikai anglikán lelkipásztort, Andrew Bartust.

A személyi ordinariátus kánonjogi struktúra, amely lehetőséget ad az anglikán egyházból a katolikus egyházba lépő személyeknek arra, hogy teljes közösségben legyenek a katolikus egyházzal, ugyanakkor megőrizhessék anglikán örökségük sajátságos liturgikus és spirituális elemeit. E szervezeti egységek létrehozásáról az Anglicanorum coetibus kezdetű apostoli konstitúció rendelkezik, amelyet XVI. Benedek pápa 2009-ben írta alá. Az első személyi ordinariátust Angliában állították fel, az amerikai a második, a harmadikat pedig Ausztráliában hozták létre.

XVI. Benedek Castel Gandolfó-i pihenője alatt írja Jézusról szóló trilógiájának befejező kötetét, amely a gyermekségtörténetről szól majd. A pápa Jézus-könyveiben igyekszik áthidalni azt a szakadékot, amelyet a modern történetkritikai módszer alkalmazása ásott a „történeti Jézus” és a „hit Krisztusa” között.

Görögkatolikusok római hálaadó zarándoklata

Mindenki útra kész. A holmi már a zsákban. Persze még nem minden, s talán máris túl sok. Valami még biztos hiányzik. De lehet, hogy az alján van. Szóval pakoljuk újra. Elindulunk. Kezdődik a százéves Hajdúdorogi egyházmegye hálaadó zarándoklata. Irány az Örök Város. „Mennyei Király, Vigasztaló…” Ülünk a buszon. Visszafelé szaladnak a házak. Reggeli fáradtság az arcokon, különös izgalom, jóleső megnyugvás és némi aggodalom a szívekben. Vajon mit élnek át azok, akik szintén most indulnak, máshonnét? Vajon hogy vannak azok, akik már egy hete, két hete úton vannak? És mit csinálhatnak éppen, akik majd csak este vágnak neki az útnak? Mit éreznek az itthon maradók? Hányféle út, mennyi elképzelés, akarat és erőfeszítés! Mennyi rejtett remény…

Szíriai félelmek
Samir Nasszar damaszkuszi maronita érsek július 13-án arról
beszélt a sajtónak, hogy a keresztények mind gyakoribbá váló
elrablása félelmet kelt az emberekben, és — az iraki keresztények
példájához hasonlóan — nemcsak az egyházi életre hat negatívan,
hanem az egész társadalomra és a családi életre is. A
gyerekeket a szülõk nem merik vasárnapi iskolába küldeni,
egyre több keresztény család gondolkodik menekülésen, ami
lassanként a vallási élet hanyatlását eredményezi. III. Gregoriosz
Laham melkita pátriárka egy német lapnak azt panaszolta,
hogy a szíriai zûrzavar pusztítja a keresztényeket. Úgy véli,
mindez külföldi muzulmánok mûve, nem a hazaiaké.