Művészetek Völgye – 2012. augusztus 12.
Lavórbőgő, Petőfi, dödölle – a Művészetek Völgyében jártunk. Fotó: Kissimon István
Lavórbőgő, Petőfi, dödölle – a Művészetek Völgyében jártunk. Fotó: Kissimon István
„Úgy éljetek, hogy megkérdezzenek Jézusról” – új evangelizáció a harmincéves Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlaton Fotó: Kissimon István
Bemutató
Négyéves fiúunokánkkal liliomszentelésen voltunk a templomban. Egyszer csak kibújt a padból, ugrálni kezdett, és azt mondta: „Ugrabugra, ugra-bugra!” Majd magyarázatként hozzátette: „Bemutattam a Jézuskának, mit tanultam az oviban.”
Egy nagymama
Szombathelyről
Se szeri, se száma az internetes képeslapküldőknek. A „cicás lapoktól” kezdve a verses, zenés, animációkon át bármilyen képeslapot írhatunk bárkinek, akinek számítógépe képes a világhálóra csatlakozni. Csak néhány kattintás, s máris repül a postagalamb, csőrében az üzenettel. Emlékszünk még, milyen is volt valódi képes levelezőlapot kapni? Milyen érzés, amikor a postaládából előbukkan egy-egy nyári üdvözlet a Balatonról vagy épp a Magas-Tátrából? Mi fut át lelkünkön, amikor meglátjuk szerelmünk, barátunk jól ismert kézírását? Ugye, hogy hevesebben dobog a szívünk? Mert jó érezni, hogy a másik gondolt ránk. Ha rajtam múlna, újra reneszánszát élné a képeslapküldés. S egyáltalán: a levelezés…
Akikért szurkolhatunk
Az olimpiákon már megszokhattuk, hogy férfikenusaink is szállítják az érmeket. Jogos elvárásunk tehát, ha idén is hasonlóra számítunk. Londonban azonban egyedül Vajda Attila lehet az elsők között. Bízunk benne, hogy egy fecske is csinálhat nyarat…
Vajda Attila 2004-ben hirtelen robbant be a köztudatba. Az akkor huszonegy esztendős kenus fantasztikus eredményt ért el azzal, hogy az athéni olimpián felállhatott a dobogó harmadik fokára.
Még a szélső házak előtt szálltam le a buszról és lódultam a bal kéz felé eső, feketefenyővel és bokrokkal borított domb felé. Kora reggel még csattogott egy fülemüle, de csakhamar elhallgatott. Június második felében már minden strófa ajándéknak számít, fiókáikat kiröptették, vége a költési szezonnak, nemsokára vedleni kezdenek, ez pedig már az első lépés az Afrikába vezető hosszú vándorút felé.
Évszázadok óta július 2-a jelzi az aratás kezdetét. Egyházunk egy találkozást is ünnepel ekkor: azt a napot, amelyen Mária, méhében Jézussal elindult, hogy idős, áldott állapotú rokonát, Erzsébetet meglátogassa és a segítségére legyen. Két, szent gyermeket váró kismama örömnapja ez, a segítő asszonyi szereteté. Az ünnepet a XIII. századtól egészen a II. vatikáni zsinatig július 2-án tartották, majd áthelyezték május 31-ére. Később néhány országban, így hazánkban is visszatették az aratás kezdetének idejére, hiszen az idők során a két esemény szétválaszthatatlanul összefonódott. A néphagyományban maga az ünnep neve is „Sarlós Boldogasszony”, valamint sok szép szokás is erről tanúskodik.
Ó, a Balaton…
„Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam… Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.” Eötvös Károly írta ezeket a sorokat a „magyar tenger” vidékéről több mint száz esztendővel ezelőtt. A táj hajdani érintetlensége a múlté, ám hívogató és marasztaló szépsége így is megmaradt. Új, szünidei sorozatunkban közös nyaralásra hívjuk olvasóinkat. Belecsöppenhetünk a júliusi és augusztusi balatoni élet színes forgatagába, és megismerhetjük a táj természeti és kulturális kincseit. A hajó elindult. Első állomás: Badacsony.