A Határvonalak sorozat legújabb kötetét azoknak ajánlják a szerzők, akik szeretnék, hogy az őszinte beszélgetések kapcsolataik szerves részévé váljanak, s akik ennek érdekében vállalják a konfrontációt és a határok kijelölését is. Ha szeretettel és felelősségteljesen beszélünk a problémákról, akkor kapcsolataink javulhatnak – legyen szó akár házasságról, akár barátságról, akár rokoni vagy munkahelyi viszonyokról. A könyvben szóba kerülnek a problémamegoldó beszélgetések előnyei, a hatékony konfrontáció jellemzői és folyamata, s néhány gyakorlati ötletet, javaslatot is kapunk.

Könyvespolcra

Palesztináról hallva szinte mindenkinek az arab–izraeli konfliktus jut az eszébe, természetesen nem véletlenül. Amióta kikiáltották Izrael függetlenségét, azóta dúl a két nép között a háborúskodás kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az arab lakosság egy része talán még fokozottabban szenved ennek következményeitől, mint a többiek. A keresztényekről van szó.

Bisztrai Márton kulturális antropológus őket választotta kutatásai célpontjának. Közelebbről Beit Jala keresztény közösségét vizsgálta. Ez a város a Palesztin Nemzeti Fennhatóság területén fekszik, Jeruzsálemtől tíz kilométerre, közvetlenül Betlehem mellett.

Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látván Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! (Mk 10,13–14)

Új tanévre hívott a csengőszó, s a hit éve is hamarosan elkezdődik. Akadnak az országban egyházi iskolák és plébániák, ahol már javában tart a felkészülés a XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit évére, és az ötletdömping alapján körvonalazódnak – több helyütt már el is kezdődtek – a színvonalasabbnál színvonalasabb programok. Ráadásul nem is mindegyik pénz kérdése.

Itt jönnek velem a magánnyal benépesített erdőszélen, ahol minden fa, bokor, kék üstökű csormolyaszál egy-egy dallamot rejteget.

Megértem annak a rendezőnek és szövegkönyvírónak az álmát, akik mesék alakjait, „történéseit” vitték filmre, és címül ezt választották: Egyszer volt, hol nem volt… Zsebben lapuló rádiómat bekapcsolva hagyom, s míg a norvég Sinding egyik hegedűszvitjét hallgatom (ritkán hallható az öt darab), bokrok zene-csöndje még inkább kiemeli a dallamot, amely a szünetjel után következik. A-moll szvit – jegyezte partitúrájára az északi komponista. A szójáték is zenei – a-moll, álom. Nyelvünk muzsikájából következik. Kosztolányi már megírta… Egyes festők tájképeiről mondogatják: mintha muzsikálnának.