Pizza és ima két „lánchídért”

„A jászolhoz elsősorban ennivaló reményében mennek. Mi is ennivalóért megyünk ebbe a közösségbe – húzom fel a szemöldököm a nemrég újraindult ferences klub bemutatkozását olvasva –, testünket tápláló ennivalóért (pizza) – vonom össze a szemöldököm – és lelkünket tápláló ennivalóért (előadás)” – nyugtázom „na, azért!”-tal, mosolyogva. Mi a csuda lehet ez a klub? Most aztán tényleg érdekel! Elmegyek hát, és megnézem. Merthogy azt még értem, hogy katolikus közösség meg lelki táplálék, de hogy jön ide a testi?

„Szeretném a homokórát megállítani…”

Örömhirdetés – ma

Ha az ember valami új dologgal találkozik, akkor vagy érdektelen (ez elég rossz alapállás – a valóság ízét veszítjük el így), vagy retteg, megijed, vagy megnyílik, befogad. Legyünk őszinték: a gyerekkor csodálkozásától a felnőttkor közönyén át könnyű eljutni az időskor szörnyülködéséig. Bizonyos szempontból érthető ez az emberi magatartás: aki előtt megnyílik az élet, az megnyitja önmagát az élet előtt. Aki pedig egyre inkább úgy érzi, hogy bezárulnak előtte az élet kapui, az maga is bezárkózik. Mintha az életünk a jövő varázsából a múlt dédelgető, biztonságos melegébe való vándorlás lenne, miközben a jelent, a magával ragadó pillanatot alig-alig tudjuk megsejdíteni. Ezért hát fiatalként csak egyre rázzuk a homokórát, hadd fussanak gyorsabban a percek, később meg csatlakozunk Záray Mártához, s szeretnénk „a homokórát megállítani (…), de a homokóra csak pereg, pereg”.

Mit is mondhatunk a hitről?

A II. vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján, október 11-én megkezdődött a hit éve. A kezdeményezés az egész egyház életét megmozgatja: a pápa elkészült a hitről szóló enciklikája kéziratával, a püspöki szinódus a hit kapcsán az új evangelizációval foglalkozik, az egyes országok püspöki karai, illetve az egyházmegyék programok sorát szervezik. Mindenki a hitről beszél, ki innen, ki onnan közelítve hozzá. Az emberi közeg pedig reagál. Ha megnézzük a színes kínálatot, akkor láthatjuk, van itt minden: hittechnika, evangelizálási gyakorlat, spirituális útmutatás, instant kereszténység, új formatervezésű közösségiség, csak győzzük kapkodni a fejünket. Mintha ez az emberi sürgésforgás jelentené a marketingkampányát valamiféle önmagában nehezen megragadható isteni valóságnak: a hitnek.

Mit mondanak rólunk a zsoltárok?

Interaktív bibliai előadások

Emberi kérdések, isteni válaszok a zsoltárok tükrében címmel fiataloknak szóló interaktív bibliai előadás-sorozatot indítottak a szalvátor nővérek. Szeptember 25-én, a Gyermekként ellenségek és angyalok között című első előadáson az ember méltóságáról volt szó, szemlélve a 8. zsoltár szereplőit. A kezdeményezésről az előadót, Szatmári Györgyit, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola biblikus tanárát kérdeztük.

Fehérlő lépések

Bazilika a Börzsöny hegyei között

A bejárat fölött a frissen kifaragott pápai címer, alatta a felirat: basilica minor. Odabent felolvassák XVI. Benedek idén májusban kelt oklevelét, amellyel a márianosztrai pálos kegytemplom elnyerte ezt a címet és rangot. Hatszázhatvan esztendeje alapította Nagy Lajos király Boldog Özséb követőinek kolostorát a Börzsöny megragadó hegyvonulatai között. S most, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 7-én ismét pálosok tapossák az erdei ösvényt – és több száz, valamiképpen pálos lelkületű zarándok.

Különös hely Márianosztra. Másfél száz év óta a börtönudvaron át vezet az út a templomba – immár bazilikába. Pontosabban: ennyi ideje vált börtönné az egykori kolostorépület a történelemből jól ismert események következtében (II. József szerzetesrendeket betiltó határozatai, a jozefinizmus és a „felvilágosodás” térhódítása). S miközben a szentmise kezdetére várunk – sokan hetven kilométerrel a lábukban, mások „csak” Szobról tették meg a hét kilométert, az erdei atyák és testvérek bizony izzasztóan ritmusos lendületével (ami azt is jelenti, a pálos szerzetesek legtöbbje fiatal), arra gondolok a börtön előtti térségben a hatalmas kivetítő előtt, miért nem térhet vissza az épület eredeti küldetéséhez? Miért nem pálos kolostor ismét a márianosztrai épületegyüttes, amire mindenképpen hivatott.

Hazánkban járt a maronita pátriárka

Exkluzív interjúnk Béchara Boutros Raïval

Béchara Boutros Raï, a maroniták antiochiai pátriárkája szeptember 30-a és október 4-e között hazánkban tartózkodott. Október 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országházban, 2-án Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom– budapesti érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) székházában fogadta a libanoni maronita katolikus vezetőt, akinek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a Központi Papnevelő Intézetben doctor honoris causa címet adományozott. Este a pátriárka maronita rítusú szentmisét mutatott be a fővárosi Szent István-bazilikában. Szentbeszédében a közösség és a tanúságtétel fontosságáról, a békéről beszélt. Másnap, október 3-án az esztergomi érseki palotában kereste fel a bíborost, 4-én pedig kulturális programokon vett részt.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.