A gondoskodó
Diós tekercs az uzsonna az óvodában. Kisunokám meghagy egy részt belőle, és így magyaráz az óvó néninek: „Ezt becsomagolom, és hazaviszem édesanyának. Biztosan nagyon éhes!”

Ha október elején derült éjszaka után kel fel a nap, ugyancsak hűvös a reggel. Ilyenkor elkél a pulóver is, de néhány órával később már ingujjra lehet vetkezni. Ezt tapasztaltuk Laci fiammal 4-én, amikor a tatai Öreg-tóhoz látogattunk. Reggel még a lehelet is látszott, később ragyogó napsütésben élvezhettük az igazi vénasszonyok nyarát. Az év minden szakában jártam már itt, leggyakrabban tavasszal, amikor madárdaltól hangos az erdő, és ősszel, amikor gágogó vadlúdcsapatok érkeznek a vízre, és színesedő levelek teszik varázslatosan széppé a környéket.

A csobánkai cserkészpark bejáratánál október 22-én este néhány száz fiatal azért találkozik, hogy közösen nekivágjanak egy zarándoklatnak. Este nyolc órakor indulnak. Az egész éjszakán át tartó gyaloglás után másnap érkeznek meg az esztergomi bazilika altemplomába, Mindszenty bíboros sírjához. Itt szentmise keretében emlékeznek meg 1956 hőseiről.

Aligha tudjuk elképzelni, milyen lenne az életünk fák nélkül. Nélkülük valószínűleg bolygónk sem volna, vagy ha lenne is, az már nem a Föld nevet viselné. A fák jelképek is. A legtöbb mitológiai történet és monda földjében is ott találjuk gyökereiket, onnan nő ki erős törzsük és lombjuk, amely közt nem mindig jóval kecsegtető gyümölcsük terem. Elég, ha csak a bibliai „jó és rossz tudás fájára”, a görögök aranyalmafájára vagy a magyar népmesék égig érő fáira gondolunk.
Minden nemzetnek is megvannak a maga fái. Botanikai értelemben éppúgy, mint szimbolikusan. S talán az sem meglepő, hogy e lombos lények esetében növénytan és jelkép sok esetben összefonódik. Számos régi, szép fánk forrt össze egy-egy jeles személlyel, faélet emberi sorssal.

Lotz Károly és Than Mór pannói a díszteremben

Budapest rejtett kincsei tárultak fel előttünk a Kulturális Örökség Napján, idén szeptember 15-én. A Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai műemlék épületét Kolbenheyer Ferenc tervei alapján eredetileg az V. kerületi Magyar Királyi Főgimnázium számára építették 1876- ban. A gimnázium 1921-ben Berzsenyi Dániel nevét vette fel, később helyébe a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium települt, majd az ELTE Tanárképző Főiskola működött itt. Az épület 1999-ben műemléki védettséget kapott. Legfőbb nevezetessége a Lotz-terem, a régi díszterem, amelyet a XIX. század festői, Lotz Károly és Than Mór képei díszítenek.

A terembe lépve különleges történelmi hangulatot árasztó, szokatlanul nagyméretű faliképek fogadják a látogatót. Hét pannó és öt félköríves kép a görög-római mitológia és történelem egyes jeleneteit ábrázolja. (A pannó abban különbözik a freskótól, hogy a képet nem falra festik, hanem vászonra vagy farostlemezre. A pannó eredetileg fából készített, falat takaró faburkolat volt.) A négy Lotz-festmény a görög mondavilágból vett jelenetet ábrázol, Than Mór három képe pedig ókori római eseményeket idéz fel. A mennyezet félköríves mezőit Lotz pannói töltik ki, melyeken a festő a gimnáziumi tanulmányokat és a testgyakorlást szimbolizálja géniuszpárok bemutatásával. A mennyezetet gazdagon festett, stukkódíszes falfestés borítja, a kazettákban nyolcszög alakot mintázó ornamentika látható. A feladatot a két sokat foglalkoztatott XIX. századi művész magas színvonalon oldotta meg, nem lehet egykönnyen megmondani, hogy a képeket melyikük készítette. Nagyvonalú komponálásmód, széles ecsetkezelés, történelmi hitelesség jellemzi őket. Korhű ruhák, archaikus épületrészletek, az ókorban használatos tárgyak pontos megfestése látszik a falakon. A képeken feltűnik Pallasz Athéné, Cicero, Odüsszeusz a phaiákok földjén, Homérosz és Traianus császár is. A díszterem képeinek restaurálását a Képzőművészeti Egyetem hallgatói végezték, tanáraik irányításával. Rengeteg kormot és egyéb szennyeződést távolítottak el a képekről. A vásznakat új vakkeretekre feszítették fel, így az utókor számára jobban megőrizhetővé váltak ezek a műremekek.

Nekünk, magyaroknak történelmünkből adódóan nem sok régi épületünk maradt meg kívül és belül eredeti állapotában. Legalább azt a viszonylag keveset, ami még megvan, muszáj megőriznünk magunknak és az utánunk következőknek. Közös akarattal és szakértelemmel ez megvalósítható, amint a Budapesti Gazdasági Főiskola Lotz-termében is látható.

Fotó: Mészáros Ákos