(H)ősfák

A hédervári „nagyfa” például honfoglaló „Árpád apánké”, aki a hagyomány szerint e fához kötötte ki lovát. A homokkomáromi hárs Zrínyié, aki a fa lombja alatt pihent meg. Rákóczinak, Petőfinek több emlékfája is van. Béri Balogh Ádám neve egy szilfával vált eggyé, amely alatt elfogták a császáriak. Mikes Kelemen nemcsak édes nénjét, de kedves fáját is Zágonban hagyta, amikor Rodostóba száműzték. Kazinczy emlékét egy széphalmi akác őrzi. Berzsenyinek halála után Döbrentei Gábor és Wesselényi Miklós ültetett emlékfákat. Rátóton, az osztrák határ közelében tizenhárom tölgy az aradi vértanúkra emlékeztet. Az ikervári Batthyány-kastély parkjában egy vérbükk őrzi híven a mártír miniszterelnök nagyságának emlékét. Az 1956-os forradalom áldozatainak tiszteletére az anyaországi és a határon túl élő magyarok is ültettek fákat. Legtöbbjüket 2006-ban, az ötvenedik évfordulón. A Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumának diákjai ötven hársfát hagytak örökül. Mondják, aki fát ültet, nem magának, az unokáknak ülteti. S így talán még érthetőbb, ha hőseinket fák jelképezik. Hiszen a hős sem magáért cselekszik, hanem mindig másokért, az utána jövőkért.

(Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái című könyvéből az olvasók megismerhetik híres fáink történeteit és legendáit. A színes képekkel illusztrált könyv megvásárolható, illetve megrendelhető az Új Ember könyvesboltjaiban.)