Szülői kitartás

Felkészülő

Édesapámtól, aki már tizenhárom éve elköltözött a földi létből, a kitartást s a remény megőrzését próbálom megtanulni. Nagyon sokszor elmesélte nekünk, hogyan élt három évig orosz fogságban. Járvány volt, jobbról-balról haltak meg a társai. Amikor este lefeküdt, nem tudta, másnap fölébred-e. Fölébredt, sőt hazatért, s utána alapított családot. Aztán jöttek a betegségei. Háromszor bénult le. A harmadik alkalommal tanúsított akaratereje, élni akarása, úgy gondolom, nemcsak számomra, gyermekeink számára is minta. Sohasem felejtem el, ahogy újra és újra próbálta belerakni a gyufásdobozba a gyufaszálakat, hogy ügyesedjen a keze. Természetesen fogadta azt is, hogy két lánya fürdeti. Aztán jelentkezett még egy betegsége, és felmerült a műtét lehetősége. Vállalta, de az operáció sajnos bonyolultabb lett a tervezettnél, ami a szervezetét nagyon megviselte. Két hétig bírta a küzdelmet, és az 1999-es napfogyatkozás előtti napon ért véget földi élete.

Remény a reménytelenségben

Felkészülő

Van-e remény ott, ahol még éretlennek tűnik a (szenvedélybeteg) kliens a változásra?
A kérdés kétfelé ágazik. A két kulcsszó a remény és a kliens.

Kezdjük a kliens szóval! „Nemszeretem” kifejezés. Távolságtartó, hivataloskodó, stigmatizáló. Mert hát mi a különbség közte és köztem? Tulajdonképpen semmi. „Mindannyian függők vagyunk.” Gerard May és Máté Gábor, elismert szakemberek tételmondatként használják e megállapítást. És én mit mondok erre? (Folyamatosan keresem a választ.) És Ön gondolkodott már ezen? (Ha nem, kérem tegye meg!)

Készülődés Istenhez

Számos olyan, értékes emberrel találkoztam életem során, akik tudatosan búcsúztak szeretteiktől, és készültek a másik világba az Istennel való találkozásra. Arra gondoltam, hogy aranymiséim alkalmából végiglátogatom a temetőket, és imádkozom azoknak a sírjánál, akik így távoztak el ebből a mulandó világból, s az örök életben reménykedve indultak a másvilágra.

A vízkeleti temetőben fekszik a nagymamám, akinek búcsúzása emlékezetes volt a számomra. Halála előtt – a szentgyónás elvégzése után – beszélni akart a gyermekeivel. Édesanyám Magyarországon élt, aki 1951-ben csak úgy teljesíthette a másik világba készülő édesanyja kívánságát, ha vízumot szerez – akkoriban csak így utazhattunk át Csehszlovákiába. Két hetet kellett várni a vízumra, s nagymamám két héten át haldoklott. Amikor édesanyám végre megérkezett, nagymamám egy órán keresztül beszélt vele, azután meghalt – elindult a másvilágra, hogy Istennel találkozzon.

Búcsú a kedvestől

A szolnoki ferencesekhez jártunk egy keresztény világnézeti kurzusra, amely liturgikus kurzus fedőnév alatt működött. Julika a középiskola harmadéves eminens tanulója volt, én a Pázmány Péter Tudományegyetem elsőéves hallgatója. 1947. október 10-én már harmadszor engedte meg, hogy hazáig kísérjem. A kezünk egyszer véletlenül összeért, s onnantól fogva kéz a kézben mentünk egymás mellett, némán. Tudtam, hogy azt a kis kezet én már soha többé nem engedem el. Érettségi után ő is az egyetemre jött, magyar–francia szakra. Ez volt életem talán legcsodálatosabb két éve. Együtt tanultunk a könyvtárban, együtt áldoztunk a vasárnapi misén, együtt túráztunk a Pilisben és a Börzsönyben. Gyönyörű, tiszta szerelem volt.

Nagyvilág

Erdő Péter bíboros kinevezése

Mint a L’Osservatore Romano október 24-ei száma beszámolt róla, az európai földrész képviseletében Erdő Péter bíborost, esztergom–budapesti érseket választották a szinódusi főtitkárság állandó tanácsának tagjává Christoph Schönborn bécsi bíboros érsekkel és Bruno Forte érsekkel együtt (az utóbbi a közép-itáliai Chieti-Vasto főpásztora). A tanács célja, hogy megkönnyítse a püspöki konferenciákkal való kapcsolattartást, és megfogalmazza a következő szinódus napirendi pontjait. Az Európán kívüli földrészeket három afrikai, két amerikai és három ázsiai és óceániai bíboros képviseli. (VR/MK)

A szegénység új arcairól

Ajánlások a szentatyának

Húsz oldalon ötvennyolc ajánlást terjesztettek október 27-én a szentatya elé. Ezek az üzenetben foglaltakon kívül hangsúlyozzák a katolikus szociális tanítás jelentőségét az újraevangelizálásban. A szegénység új arcaira – az éhezők, a fedél nélkül élők, az elmagányosodottak, a kábítószerfüggők, a menekültek, bevándorlók gondjaira figyelnünk kell. A szinódusi atyák kiemelték: az újraevangelizálás forrása és csúcsa az Eucharisztia: a keresztény vasárnapot újra fel kell fedeznünk. (KAP)

Krisztus tanúi

Az Új Ember legújabb kiadványsorozata

Krisztus tanúi a történelemben: hitvallók, vértanúk. Olyan nők és férfiak, akik a maguk kora és sokféle körülménye közt hitelesen megmutatták, hogy személyükön, hétköznapi életükön keresztül hogyan ragyoghat fel Mesterükbe vetett hitük és Jézus szeretete az emberek iránt. Példájuk fényénél mi is az ő nyomában járhatunk. A hit évének kezdetéhez csatlakozva, mindenszentek napjának közeledtével indítjuk útjára új füzetsorozatunkat, amelyben hónapról hónapra a kalendárium szentjeinek életét és gondolatait szeretnénk megosztani olvasóinkkal.

A novemberi füzet már megrendelhető, és november 1-jétől megvásárolható az Új Ember könyvesboltjaiban: 1053 Budapest, Ferenciek tere 3.; tel.: 266-0845; e-mail: konyvesbolt@ ujember.hu; 1053 Budapest, Múzeum körút 9.; tel.: 267-7965; e-mail: webbolt@ujember.hu. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között. Az egyes füzetek ára: 380 forint.

A püspökök elutasítják a pesszimizmust

Püspöki szinódus

Nagy taps fogadta október 26-án délelőtt az Isten népének szóló üzenetet, a háromhetes munkafolyamat összefoglaló dokumentumát. Az új evangelizációra sürgetően szükség van a mai világban. A püspökök elutasítják a pesszimizmust: a globalizáció, a szekularizáció, az elvándorlás, az ateizmus, a politikai hegemónia és az állam válsága, illetve az ezekkel járó nehézségek és szenvedés lehetőséget jelentenek az evangelizálásra. A szinódus a család felé fordul, amely az evangelizáció természetes helye, és amely támogatásra szorul az egyház, a politika és a társadalom részéről. A püspökök kiemelik a nők sajátos szerepét és az apa felelősségét. Megemlékeznek az együtt élő párok, az elváltak és az újraházasodottak fájdalmas helyzetéről. Bár újra megerősítették szentségekhez járulásuk eddigi feltételeit, rámutattak, hogy az Úr nem hagyja magára őket, és az egyház befogadó otthont jelent mindenki számára.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.