A Biblia üzenete

A pusztában töltött „hivatástisztázó lelkigyakorlata” után Jézus visszatér szülővárosába. Lukács tudatosan emeli ki szövegében Galileát, amely számára a beteljesedés hirdetésének és csodás megvalósulásának helye, ugyanakkor a sokszori meg nem értésé is. A kettő együtt teremti meg a hangsúlyos folyamatosságot az ó- és az újszövetség közössége között.

Lukács külön megjegyzi, hogy Jézus a „Lélek erejével” tér haza, azaz egy megvilágosító istentapasztalattal: ő maga hordozza a Lelket, s ez egészen biztosan érezhető volt a megszokott környezete számára is. Jézus tanítói tekintéllyel, a későbbi mester szavainak erejével és hatalmával hirdeti meg a várva várt jubileum éve eljöttét.

A liturgia alapelemei

Az oltár a templomban, ahogyan ezt a legutóbbi alkalommal végiggondolhattuk, amolyan „gravitációs pont”, amely nemcsak a tekintetünket vonzza, mivel a templomtér középpontja, hanem egész személyünkre ilyen „hitbéli mágnesességgel” hat. Nyilván szubjektív vélemény, de számomra a templom és az oltár szentelésének szertartása teológiai mélységben, szimbolikában, dinamizmusban vetekedik a húsvéti vigília szertartásával.

A hét szentje

Mindennapi életünknek szerves része a vidámság, ám éppen az örömhír hirdetésében ritkán találkozunk a humorral. Vannak azonban olyan szentek, akik hidat tudtak építeni a hit és a nevetés közé. Ilyen Néri Fülöp és Bosco János is. A kortársaik őrültnek, jobb esetben Isten bolondjának tartották őket, pedig meglehet, valójában csak arról volt szó, hogy olyan szoros baráti kapcsolatot ápoltak Krisztussal, amely megengedi az önfeledtséget.

Görögkatolikus lelkkiség

A nagyböjtre való felkészülésünk – mintegy lelki felemelkedésünk – folyamán „a tékozló fiú vasárnapján” a harmadik lépcsőfokhoz érkeztünk. Görögkatolikus egyházunk a napi evangélium és a liturgikus szövegek alapján ismét arra buzdít: gondolkodjunk el azon, hogyan tudunk igazán naggyá lenni.

Az egész evangéliumi örömhírnek egyik legismertebb és talán legtanulságosabb példabeszéde az, amelyik a tékozló fiúról szól (Lk 15,11–32). Három főszereplője alapján olyan, mint egy kaleidoszkóp: bármelyiket is nézzük, különböző lelki tartalom tárul lelki szemeink elé. A nagyböjt felé haladásunk vándorútján azonban mégis magának a tékozló fiúnak a személye a legfontosabb.