Lehet, hogy újra ember válik belőlem
A Duna Plaza bejáratánál találkozunk.
Nem mintha Dancs Péter plázajáró ember volna. A közelben dolgozik, ezt találtuk azonosítható pontnak. Milyen volt a mai napod? – kérdem tőle. Délután öt óra, erőlködik ugyan a világosság, de február elején ilyenkor már leereszkedik a sötétség. A Váci úti lámpáknál meglódulnak az autósorok, zúg körülöttünk az élet.
Átlagos, intézi el Péter. Munkájáról nemigen beszél, sőt, egyáltalán nem, értem, nemigen avathat be minket. De nem is ez érdekel. Péterrel más hozott össze minket. Azért annyit megkérdezhetek tőle: szereti-e, amit csinál?
„Mást is el tudnék képzelni. Inkább lennék autószerelő vagy műszerész.” Hát miért nem? Fiatalember, abban a korban van, amikor még választhat az ember. „Összehozható, de el kellene végezni hozzá valamit. Tervbe vettem, de még nem készültem föl rá lelkileg.” Pedig Péter lelkileg – hogy ezt a kifejezést használjam – klassz, erőteljes fiú.