Gettómilliomos
Angol—amerikai filmdráma (2008)
Népmesébe illő csoda: a Legyen ön is milliomos! indiai kiadásában a Mumbai nyomornegyedeinek földi poklában nevelkedett tizennyolc éves fiú (Dev Patel) eljut az álomfőnyeremény kapujáig. Csalt? Mellé szegődött a szerencse? Zseni? Vagy előre megrendezett játék volt? Jellegzetes bulvárkérdések. Nálunk. Indiában a rendőrség keresi rájuk a választ. A vallatás során feltárul a korán árvaságra jutott fiú egész gyermekkora, amit szeméttelepen, egy koldusmaffia karmai közt, a bódévárosban, piacok bugyraiban töltött, és az is kiderül, hogy tulajdonképpen hajdani szerelmét keresi. A filmet egy új digitális technikának köszönhetően csekély feltűnéssel, nagyrészt az utcán és más eredeti helyszíneken forgatták, ezért a képi világa is rendkívül erőteljes. 2009-ben szinte minden Oscar- és a Golden Globe-díjat elnyert.
Angi Vera
Magyar filmdráma (1978) • Nem is a radikalizálódott kisebbség uralma, nem is az erőszak intézményesülése, nem is az agymosó ideológia propagandája, hanem a kiszámíthatatlanság az, ami leginkább rémületes egy diktatúrában. Hogy bárki bárhol, bármikor áldozattá válhat. Angi Vera (Pap Vera) árva, szókimondó munkáslányként hirtelen bekerül a hatalom elitjének fogaskerekei közé. Nyugtalan természete válaszokat keres, ám mentora, a kiégett mozgalmár (Pásztor Erzsi remeklése) nem épp a jó út felé terelgeti… — Gábor Pál filmje azáltal emelkedik ki a korszak közelmúlttal szembenézni igyekvő moziterméséből, hogy bújtatott módon ugyan, de az ötvenes éveken túl megkapjuk a Kádár-korszak drámai kritikáját is. Angi Vera története mégis egyetemességével nyűgöz le igazán: félelmetes pontossággal ábrázolja a totalitárius rendszer kiszámíthatatlan voltát.
Találkozópont
Magyar dokumentumfilm (2012)
Jól emlékszünk, ugye, valaha volt osztályfőnöki óráinkra, de valószínűleg nem (csak) jó képeket hurcolunk magunkban e negyvenöt percekről, melyeknek szenvedő vagy szendergő alanyai lehettünk diákéveink során. Hej, ha már akkor tudtuk volna, mi is az az interaktivitás, biztosan kértünk volna belőle! A mai diákok nem biztos, hogy kérnek, de némelyikük szerencsére kap, s szinte biztos, hogy miután belekóstoltak, tetszeni is fog nekik a dolog.
Gladiátor
Amerikai-angol történelmi kalandfilm (2000)
Felemelő és megrázó csatajelenetek, izgalmas ütközetek, kegyetlenség, bosszúvágy és elszántság; remek jelmezek, tökéletes látványvilág és Hans Zimmer zseniális aláfestő zenéje vár ránk az öt Oscar-díjjal — többek között a legjobb filmnek járó szobrocskával — jutalmazott filmben.
Éljen a királynő!
Holland családi film (1995)
Téli estéken nagymamámmal néha kártyáztunk, s egyszer-egyszer előkerült a régi sakk-készlet is. A figurák közül ugyan hiányzott néhány, ezeket gombbal vagy méretesebb babszemmel helyettesítettük, a sötét ló fejét pedig gyufadarabka pótolta, de nekünk megfelelt így is. Játszottunk, s a játék öröme, az együtt töltött idő feledtette a sakktábla kopottságát, az amúgy sem fontos hiányosságokat. Hamar megtanultam, hogy a királynő a kulcsfigura, s ha ügyesek vagyunk (vagy ellenfelünk nem elég éber), akár kettő is lehet belőle, ha az egyik gyaloggal végigvonulunk a táblán, fittyet hányva az ellenséges haderőnek…
Átalakulások
A görög származású Costa-Gavras előszeretettel rendez társadalomkritikát megfogalmazó filmeket. Az őrült város című 1997-es alkotása — melyet nemrég itthon is láthattak a tévénézők — vádirat a televíziós bulvármédia ellen. Filmje azok sorába illeszkedik, melyek a hírcsatornák szenzációéhségének következményeit úgy mutatják be, hogy végül arra a következtetésre juthassunk: a valódi felelősök azok, akiknek a kezében kamera és mikrofon van.
Teremtéspiszkálgatás
A közelmúltban adták hírül, hogy egy elismert tudós azt nyilatkozta, már küszöbön áll a „szép új világ”, s lelkesen ecsetelte a genetikailag módosított ételeket fogyasztó genetikailag módosított emberiség csodás előnyeit. Egy másik híradás szerint Lengyelország 2013. január 28-ától megtiltja, hogy területén bármilyen genetikailag módosított haszonnövényt termesszenek. S mi köti össze a két hírt? Nem csupán témájuk, hanem az a tény, hogy a fősodratú média hírkapuin egyik sem jutott túl. A szerkesztők nem tartották őket hírértékűnek.