An­gol—lu­xem­bur­gi kri­mi (2007)

Michael Radford film­jé­ben a vi­lág egyik leg­na­gyobb gyé­mánt­ke­res­ke­dő cé­gé­nek széf­jét mé­te­res fa­lak és ka­me­rák vé­dik. Egy éj­sza­ka a több­ki­ló­nyi drá­ga­kő még­is sző­rén-szá­lán el­tű­nik. A tet­tes Mr. Hobbs, a ta­ka­rí­tó (Michael Caine), aki a vál­la­lat ve­ze­tő ke­res­ke­dő­jé­nek, Quinn kis­as­­szony­nak (Demi Moore) a tud­tá­val haj­tot­ta vég­re ak­ci­ó­ját. Ám az, hogy mi­ként csi­nál­ta, és ho­vá tet­te az ir­dat­lan men­­nyi­sé­gű kö­vet, még a nő előtt is rej­tély. A rab­lás ha­tá­sá­ra mind a cég, mind biz­to­sí­tó­já­nak tu­laj­do­no­sai ha­tal­mas pác­ba ke­rül­nek. Miss Quinn azért ment be­le a rab­lás­ba, mert tud­ta, hogy nem­so­ká­ra ki fog­ják ten­ni a szű­rét a vál­la­lat­tól. De va­jon Mr. Hobbsnak mi volt a va­ló­di in­dí­té­ka? Le­het, hogy a gyé­mán­tok is csak ak­kor lesz­nek meg, ha a nő­nek si­ke­rül er­re rá­jön­nie?

Ma­gyar—né­met film­drá­ma (2012)

Ahogy a múlt­nak, két nő kap­cso­la­tá­nak is mély­sé­ges mély a kút­ja. Sza­bó Mag­da erő­sen ön­élet­raj­zi ih­le­té­sű re­gé­nyé­ben mind­két mo­men­tum elő­ke­rül, hi­szen az író­nő (Maria Gedeck) és a ti­tok­za­tos vi­sel­ke­dé­sű ház­ve­ze­tő­nő (Helen Mirren) vi­szo­nya mind­vé­gig rej­té­lye­sen ki­szá­mít­ha­tat­lan ma­rad a kí­vül­ál­lók szá­má­ra (er­ről kü­lö­nö­sen Ti­bor, a férj — Eper­jes Kár­oly ala­kí­tá­sá­ban — tud­na me­sél­ni), az el­hall­ga­tott múlt pe­dig ak­kor is erőt vesz a je­le­nen, ami­kor azt his­­szük, vég­leg szer­te­fosz­lott már. Sza­bó Ist­ván­nak nincs sze­ren­csé­je a re­gény­adap­tá­ci­ók­kal. Az aj­tó ugyan­is in­tim he­lyett szé­pel­gős­re, drá­mai he­lyett ér­zel­gős­re si­ke­re­dett. Ra­gá­lyi Elem­ér gyö­nyö­rű ké­pei, il­let­ve a nem­zet­kö­zi sztá­rok vis­­sza­fo­gott, ár­nyalt já­té­ka mi­att még­is ér­de­mes meg­néz­ni a ren­de­ző presz­tízs­film­jét, ha má­sért nem, kedv­csi­ná­ló gya­nánt a ki­tű­nő re­gény el­ol­va­sá­sá­hoz.

Ame­ri­kai film­drá­ma (2007)

Bor­zal­mas él­mény le­het, ha egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra már el­kép­ze­lé­sünk sincs ar­ról, va­ló­já­ban mi is tör­té­nik ve­lünk. Ez a sors jut Anvar El-Ibrahiminek (Omar Met­wally), az egyip­to­mi szár­ma­zá­sú, de rég az Egye­sült Ál­la­mok­ban élő ve­gyész­mér­nök­nek. Egy kon­fe­ren­ci­á­ról tart ha­za­fe­lé. Gép­re száll Dél-Af­ri­ká­ban, de a cél­ál­lo­má­son már nyo­ma sincs. Il­let­ve van, de el­tün­tet­ték. Igen, az át­lát­ha­tat­lan mű­kö­dé­sű CIA em­be­rei, a megint re­mek­lő Meryl Streep ala­kí­tá­sá­ban mé­reg­ke­ve­rő egyik ve­ze­tő­jük irá­nyí­tá­sá­val. Ugyan­is a 2001. szep­tem­ber 11-i ter­ror­tá­ma­dás óta bár­ki vál­hat kö­zel­len­ség­gé. Csak egy vé­kony­ka szál kell, amely­nél fog­va meg­ra­gad­hat­ják. Anvar ese­té­ben pe­dig ta­lál­tak ilyen szá­lat. Kér­dés, ki tud vagy akar ne­ki se­gí­te­ni, ha igaz, hogy ár­tat­lan: vá­ran­dós fe­le­sé­ge vagy egy lel­ki­leg is em­ber­sza­bá­sú ügy­nök? Po­li­ti­kai szö­ve­vé­nyek közt ke­re­si Gavin Hood ren­de­ző az em­bert. Ha­tá­so­san.

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film­so­ro­zat (1986)

Rockenbauer Pál (1933—1987), a ma­gyar te­le­ví­zi­ós ter­mé­szet­fil­me­zés meg­te­rem­tő­je föld­rajz—bi­o­ló­gia sza­kos ta­ná­ri dip­lo­má­val és szé­les kö­rű mű­velt­ség­gel ke­rült a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­hoz, ahol ha­lá­lá­ig dol­go­zott. Öt vi­lág­ré­szen ké­szí­tett ter­mé­szet­fil­me­ket: a Föld­kö­zi-ten­ger part­ján, In­di­á­ban, Ne­pál­ban, az Antarktiszon, Észak- és Dél-Ame­ri­ká­ban, il­let­ve Óce­á­ni­á­ban, Ha­waii­-on, a Ki­li­man­dzsá­rón, a Pa­mír­ban egy­aránt járt. Utol­só éve­i­ben a dél-du­nán­tú­li kék­tú­ra vo­na­lán for­ga­tott, az Írott-kő­től Szek­szár­dig, 561 ki­lo­mé­te­ren. En­nek a so­ro­zat­nak lát­hat­juk most az egyik ré­szét. Ha­lá­la után itt, a zengővárkonyi gesz­te­nyés­ben kí­vánt meg­pi­hen­ni, ame­lyet a ma­gya­rok ősei év­szá­zad­ok­kal ez­előtt te­le­pí­tet­tek. Húsz év­vel ez­előtt még cso­da­szép volt az er­dő, most azon­ban gyö­kér­rá­gó bo­ga­rak pusz­tít­ják, je­lé­ül an­nak, hogy nem itt van örök nyu­gal­munk.

Ma­gyar té­vé­film, 2/1. (1976) • A Jó­kai Mór re­gé­nyé­ből ké­szült film a ki­egye­zést meg­elő­ző idő­szak­ban ját­szó­dik, fel­vo­nul­tat­va a kor jel­leg­ze­tes fi­gu­rá­it. A be­szé­lő ne­vű Vi­lá­go­si (Básti La­jos) le­mond hi­va­ta­lá­ról, és egy ta­nya bér­le­té­ből pró­bál meg­él­ni csa­lád­já­val. Hart­ner Nán­dor fő­is­pán (Bes­se­nyei Fe­renc) szin­tén a po­li­ti­ká­tól vis­­sza­vo­nul­tan él, de már az el­ső adan­dó al­ka­lom­mal eszét ve­szi a pénz sza­ga. Fia, Elem­ér (Farády Ist­ván) Ame­ri­ká­ban har­col, az észa­ki had­se­reg­ben. Itt ta­nul­ja meg be­csül­ni a mun­kát s a mun­ka ál­tal szer­zett tisz­tes­sé­get. Bécs­ben te­lep­szik le, ahol ta­lál­ko­zik az oly rég­óta sze­re­tett és ke­re­sett Ilon­ká­val — Vi­lá­go­si le­á­nyá­val. Az idő­seb­bik Hartner igyek­szik vis­­sza­kap­ni el­vált fe­le­sé­gét, Malvinát (Bor­dán Irén), de kor­rup­ci­ós üzel­mei so­rán baj­ba ke­ve­red­ve et­től is mind mes­­szebb sod­ró­dik. Mind­eköz­ben tit­ká­ra (Luk­ács Sán­dor) szö­vö­ge­ti a po­li­ti­kai és sze­rel­mi bo­nyo­dal­mak há­ló­ját.

Ame­ri­kai—auszt­rál thriller (2007)

Te­gye a pisz­toly­tás­ká­já­ra a ke­zét, aki még nem érez­te rossz­fi­úk lát­tán a zsi­ge­ri in­gert, hogy a ha­tó­sá­gok al­kal­mi sze­rep­át­vál­la­ló­ja­ként ön­bí­rás­ko­dás­ra ad­ja a fe­jét. Rossz­ra haj­ló vi­lá­gunk rossz­ra haj­ló fi­a­i­ként bi­zony haj­lunk a rossz meg­ol­dá­sok­ra. Így az­tán nem fel­tét­le­nül pusz­tán lö­völ­dö­zős az a tör­té­net, amely egy ilyes­fé­le hely­zet tük­re elé ka­la­u­zol­ja a né­zőt. A tör­vény és a sze­mé­lyes igaz­ság­ér­zet fe­szült­sé­ge ural­ja Neil Jordan film­jét, mely­ben egy New York-i rá­di­ós, Erica Bain (Jodie Foster) zu­han bé­kés min­den­nap­ja­i­ból a nagy­vá­ros pok­lá­ba. Vő­le­gé­nyé­vel a Central Park­ban sé­tál­nak, ami­kor meg­tá­mad­ják őket: egy ga­le­ri tag­jai meg­gyil­kol­ják a fi­út, őt pe­dig fél­holt­ra ve­rik. A túl­élést az élet­be va­ló vis­­sza­té­rés­nek kel­le­ne kö­vet­nie, de ez Ericának nem megy úgy, mint­ha mi sem tör­tént vol­na. S ha a rend­őr­ség nem oszt igaz­sá­got az ő és má­sok ügyé­ben, ak­kor majd ő meg­te­szi.

Rákász Gergely zenei nagyvilága

Szí­ve­sen idé­zi egyik pél­da­kép­ét, Al­bert Schweitzert: „Az a baj a vi­lág­gal, hogy az em­be­rek nem gon­dol­koz­nak.” Szi­lárd ér­ték­rend­del, ön­ma­gá­ra és a vi­lág­ra ref­lek­tál­va, ki­egyen­sú­lyo­zot­tan és öröm­mel éli hi­va­tá­sát. Hon­lap­ja sze­rint: kon­cert­or­go­nis­ta (nem mel­lé­ke­sen a temp­lo­mos lo­vag­rend tag­ja). Vi­lág­já­ró, de min­dig ha­za­té­rő mű­vész. „Sa­ját han­got” ta­lált; öt­le­tes­ség és nyi­tott­ság jel­lem­zi. De­cem­ber ele­jén je­lent meg az ad­ven­ti kon­cert­so­ro­za­tá­nak anya­gát tar­tal­ma­zó, Organ Magic cí­mű leg­újabb cd-je. Rá­kász Ger­gel­­lyel be­szél­get­tünk.

Bacsa Dávid

Itthon vagyok

Vonatfütty… az állomás füstje csapta meg
orromat, s az este köpönyege terült
    a városra.

Mintha vízcseppek koppannának
    a peronra,
úgy hangzott léptem a szürke köveken,
s vitt az utam, nem is tudom, hova…

Akkor eltűnődtem a városon,
    mely körülvett.
Gyermeki kacajok s álmok úgy törtek rám,
akár a természet dallamára felbukkanó
    éji bogarak.