Bacsa Dávid versei

Január van, s nem esett a hó.
    Minden csupasz,
s házak ablakain szűrődik át
    a boldog otthon fénye,
akár fenn a csillagok ragyogása.

Vajon hol van az otthon?
Egy csöndes hely,
    ahol csomagom kibontom.
Meleg étel az asztalon, szemben jó anyám,
s hol éjfélkor áldott álom borul rám.

Meddig tarthat még ez a béke,
s vajon hogy szakad meg? Jön-e valaha
olyan levél, mely fészkemet bontja meg?

Mi is az otthon? Kövek, oszlopok, vagy
szép emlékek és barátok, kik szívemben
vannak, legyek bár túl több határon?

S bárhol legyek, meglelem világom
ugyanúgy, mint ama ágyon, hol anyám
csókja ad rám nyugtot és szelíd álmot?

Kassa felett…

Kassa felett égnek a csillagok…
Mintha a mennyország padlóján
lennének apró hézagok.

Kassa felett égnek a csillagok…
Tán emlékeznek ezer esztendőre,
de a csillagok szótlanok.

Kassa felett égnek a csillagok…
S a szememből csorduló könnyet
vajon felviszik-e az angyalok?

Bacsa Dávid (1991)
a Központi Papnevelő Intézet
másodéves növendéke