A ka­to­li­kus társ­ke­re­ső fél éve

tFél év telt el az­óta, hogy idén feb­ru­ár 14-én, Va­len­tin-na­pon el­in­dult a párKatt.hu online ka­to­li­kus társ­ke­re­ső hon­lap. In­du­lá­sunk óta na­pon­ta át­lag húsz új tag je­lent­ke­zik be a hon­la­pon, ami azt je­len­ti, hogy má­ra már több mint há­rom­ezer-öt­száz a re­giszt­rál­tak szá­ma. Azok szá­ma pe­dig, akik tel­jes jo­gú hoz­zá­fé­rést sze­rez­tek a hon­lap­hoz – ki­töl­töt­tek min­den szük­sé­ges me­zőt, és vá­lasz­tot­tak az elő­fi­ze­té­si le­he­tő­sé­gek kö­zül –, meg­ha­lad­ja a nyolc­szá­zat. A nők és a fér­fi­ak ará­nya az ös­­szes fel­hasz­ná­lót te­kint­ve hatvan–negyven szá­za­lék. A leg­né­pe­sebb cso­port a har­minc-negy­ven éve­sek kor­osz­tá­lya, itt a nő-fér­fi arány ötvenöt-negyvenöt szá­za­lék. Több ren­dez­vényt is szer­vez­tünk: já­té­kos is­mer­ke­dé­si es­te­ket, eve­zős­tú­rá­kat, gya­lo­gos és bu­szos ki­rán­du­lá­so­kat, já­té­kos is­mer­ke­dé­si hét­vé­gét. Az volt a ta­pasz­ta­la­tunk, hogy a fél- és egy­na­pos ren­dez­vé­nyek rend­kí­vül nép­sze­rű­ek, az en­nél hos­­szabb prog­ra­mok vi­szont ke­vés­bé. A to­váb­bi­ak­ban is szer­ve­zünk ki­rán­du­lá­so­kat és is­mer­ke­dé­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ok­tó­ber 18. és 20. kö­zött pél­dá­ul a MÉCS-családközösségek MÉCS-napokat szer­vez­nek társ­ke­re­sők­nek.

So­kat mond­hat­nak a jól meg­vá­lasz­tott sza­vak. Ám oly­kor még több­re ta­nít egy-egy őszin­te cse­le­ke­det. Szá­mom­ra Fe­renc pá­pa Má­ria-tisz­te­le­té­ről igen so­kat el­árul­nak is­mé­telt vá­rat­lan lá­to­ga­tá­sai a Santa Maria Mag­gio­re-bazilika kegy­ké­pé­nél. Itt imád­ko­zott pá­pa­sá­ga kez­de­tén, il­let­ve bra­zí­li­ai út­ja előtt és an­nak be­fe­je­zé­se­kor is. Nem azért, mint­ha job­ban bíz­na Má­ria köz­ben­já­rá­sá­ban, mint Jé­zus ir­gal­má­ban, az Atya gond­vi­se­lés­ében vagy a Lé­lek ve­ze­té­sé­ben. Ha­nem nyil­ván azért, mert va­la­mi él­mény fű­zi e kegy­kép­hez, az anyai sze­re­tet vonz­za oda. Ugyan­ak­kor nem fe­lej­ti azt sem, ami Má­ria szá­já­ból hang­zott el a ká­nai me­nyeg­zőn: Te­gyé­tek, amit mond!

Felkészülő

De hi­szen ki­csi még, in­kább ját­sza­nia kel­le­ne! – so­pán­ko­dik a tan­év­kez­dés­re gon­dol­va jó né­hány ag­gó­dó szü­lő. Bi­zony, itt a szep­tem­ber, és ez sok kis­gyer­mek szá­má­ra je­len­ti egy új kor­szak nyi­tá­nyát az ed­di­gi óvo­dás élet­hez ké­pest. Az is­ko­la el­kez­dé­se nem csu­pán a na­pi­ren­det és a gye­rek­szo­bát ren­de­zi át, ha­nem alap­ve­tő vál­to­zá­so­kat hoz a gyer­mek (sőt az egész csa­lád) szá­má­ra. Mos­tan­tól fon­tos sze­re­pet fog ját­sza­ni az éle­té­ben a tel­je­sít­mény, a meg­mé­ret­te­tés, az ér­té­ke­lés, és ez időn­ként va­ló­ban ko­moly meg­ter­he­lést je­lent majd a kis ta­nu­ló­nak.

Felkészülő

Két em­ber ül a se­gí­tő szo­bá­já­ban. Fel­nőt­té let­tek. Ta­lál­koz­tak, meg­kezd­ték kö­zös éle­tü­ket.

Te­gyük fel, hogy évek, akár év­ti­ze­dek óta is­me­rik egy­mást. A vá­gyak, sze­ren­csé­sebb­nek mond­ha­tó eset­ben sa­ját vá­gyuk vagy vá­gya­ik mi­att ül­nek itt egy­más mel­lett. Mond­juk férj és fe­le­ség, szü­lő és gyer­mek. Ugyan­ar­ra vágy­nak: nyu­ga­lom­ra, meg­ér­tés­re, har­mó­ni­á­ra. Ho­gyan le­het az, hogy ölel­ni vágy­tak, s most sok­szor öl­ni sze­ret­né­nek? Nem ér­tik egy­mást. Mi­ért bün­tetsz az­zal, hogy így vi­sel­kedsz? Mit tet­tem el­le­ned, hogy el­ját­szod a be­csü­le­te­det, el­iszod a pén­ze­met, hogy el­hor­dod ott­hon­ról az utol­só ér­té­ke­in­ket is?