Roger testvér első magyarországi látogatása

A taizéi ökumenikus szerzetesi közösség alapítója 1983. október 15-én, harminc évvel ezelőtt járt először hazánkban. A hívekkel többek közt a zugligeti Szent Családtemplomban találkozott, ahol erre emlékezve most taizéi imaalkalmat tartottak, és Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes vezetésével visszaemlékeztek az egykori látogatásra.

Két bátor ember, Gaizler Gyula és felesége, Judit asszony minden hónapban egyszer saját otthonukba hívták az embereket ökumenikus eszmecserére. Ezek az alkalmak voltak az úgynevezett Elsőhétfői teák. A házaspár Kozma Imre atyával összefogva meghívta Magyarországra Roger Schütz testvért.

Harminc évvel ezelőtt jártak nálunk először taizéi testvérek. Akkor a hatalom félt tőlük, azóta meg jó néhány hívő gyanakszik rájuk. Nem értem, mitől tartunk. Tíz tanulmányút és kellő tájékozódás után úgy látom, ők számos felekezetnél mélyebbek, teljesebbek, kedvesebbek. Szót értenek a szétesettekkel meg az elesettekkel is, és sok minden előbb sikerült nekik, mint nekünk.

Így nevezték akkoriban a vasfüggöny túlsó oldalán, a szovjeturalom alatt élő egyházat. Miközben gyakran ismételgették a „kis lépések” meg az egyház és állam közötti jó viszony fontosságát, nem csökkent a rendőri ellenőrzés.

Még ma is elterjedt vélemény, hogy az egyház a papokat, a hierarchiát jelenti. Akkoriban az Állami Egyházügyi Hivatal még inkább vallotta ezt a II. vatikáni zsinat előtti felfogást, hiszen a papságot megfigyelni, rendszabályozni is könnyebb, mint ha a világi hívők szélesebb körében teljesedik ki az egyház.

Országos kórustalálkozót rendezett október 19-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A Budapest Kongresszusi Központban megtartott hangverseny a Magyar Katolikus Kultúra Napjai idei rendezvénysorozatának a központi eseménye volt, amelyen tizenöt egyházmegye számos kórusa, összesen mintegy kétezer énekes tett bizonyságot arról, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Fotó: Cser István

A megújulás ideje

Az Apostoli hitvallás igen röviden, mondhatni egyetlen tőmondattal fejezi ki a harmadik isteni személyre vonatkozó hitünket: „Hiszek Szentlélekben.” Ennek a szövegezésnek van egy érdekessége, amelyre talán fel sem figyelünk: míg az Atya és a Fiú határozott névelővel szerepel a Hiszekegyben, addig a Lélek „névelőtlenül” áll. Talán apróság ez, mégis van jelentősége, hiszen az egyház hagyománya a II. századtól napjainkig következetesen megőrizte ezt a nyelvi megkülönböztetést. Mi lehet ennek az oka? Joseph Ratzinger az Apostoli hitvalláshoz írt kommentárjában (amely valójában egy egyetemistáknak tartott előadás-sorozat alapján született) kifejti, hogy ennek teológiai oka van.

A korábbi éveknek megfelelően elhunyt tanáraikra és diáktársaikra emlékeznek a ferences öregdiákok. November 6-án, szerdán 14.30 órakor mutat be szentmisét Fr. Ágoston öregdiáktárs a pesti ferenceseknél. (A szentmise – a hagyományokhoz híven – az első emeleti oratóriumban lesz.) Más egyházi iskolák diákjait is szeretettel várják. Találkozás a megadott időpont előtt negyedórával, 14.15 órakor a pesti rendház bejárata előtt (Budapest V., Ferenciek tere).

A Sant’Egidio közösség Boldog II. János Pál pápa akaratából összegyűjti a XX. század keresztény vértanúinak ereklyéit. A boldog pápa, majd XVI. Benedek a római Tiberis-szigeten lévő Szent Bertalan-templomot a közösség gondjaira bízta. A mellékoltárokra itt tiszteletre helyezik ki a múlt század mártírjainak ereklyéit. Egy-egy oltárnál emlékeznek meg a különböző földrészeken vértanúságot szenvedőkről, és ugyanígy a kommunizmus és a nácizmus áldozatairól is.