Jubilate Deo!

Imájukkal, énekükkel évtizedek óta imádják Istent, s télen-nyáron, hétköznap és ünnepnap is szolgálják a hozzájuk forduló tömegeket. A kívülállók számára vonzóvá tették a lélek kultúráját, heves vágyat ébresztettek az elvesztett egység után. Remélem, nem az a baj, amin a bibliai tanítványok botránkoztak: „Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket” (Mk 9,38).


Ez a közösség elfogadja a római hit szerinti Eucharisztiát, annak teológiájával együtt. Reklám nélkül, kényszer nélkül telik meg a templomuk, ahol mindenkit örömmel fogadnak. Roger testvér, az alapító perjel, aki ottjártamkor már világhírű volt, gyermeki egyszerűséggel kérte, áldjam meg őt. Velük étkeztem, együtt imádkoztunk. Egy őszi vasárnap, amikor még nem volt papjuk, ragaszkodtak ahhoz, hogy magyar nyelven mondjam a közösség szentmiséjét, különben száz kilométerről kell segítséget kérniük. Drága emlékként őrzik XXIII. János latin zsolozsmáskönyvét Teréz anya angol nyelvű bejegyzésével. Minden lépésüket megfontolják, az ellenük felhozott ismétlődő vádakat megbeszélik Rómával. Erre másokat nem köteleznek, ilyesmivel nem dicsekszenek, kerülik a „bontó” akadályokat. Nem feladatuk a „hídfőállások” védelme, rájuk a „hidat” bízta az Úr. Köszönjük meg Istennek az általuk kapott kegyelmeket, és örüljünk velük együtt!

A szerző kaposvári megyés püspök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..