Közösen kell szembenéznünk a kor kihívásaival
Bölcskei Gusztáv református püspök a keresztény felekezetek párbeszédéről
– Püspök úr, hol tart ma az ökumenikus együttműködés reformátusok és katolikusok között?
– Éppen az őszi zsinatunk ülésén emlékeztünk meg az ötven évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinatról, amely nem egyszerűen a katolikus egyház belügye volt. Sok protestáns megfigyelő vett részt a munkájában, s a kor legjelentősebb protestáns teológusaiként szinte pontról pontra követték és értékelték a zsinati határozatokat. A II. vatikánum olyan határkő volt az ökumenikus mozgalom melletti elkötelezettségben, amely után már nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Az ökumené történetében voltak intenzív korszakok, amikor a teológiai párbeszéd volt hangsúlyos, gondolok itt azokra a tanulmányokra, amelyek a keresztség, az Eucharisztia és az egyházi tisztség kérdéséről születtek. Kiemelkedik közülük a megigazulástanról szóló 1999-es augsburgi megegyezés a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között.
Sok kérdésben sikerült meghaladni a régi ellentéteket, ugyanakkor azt is megmutatta ez az időszak, hogy vannak bizonyos határpontok, amikor azt mondják a felek a dialógusban, hogy ezen az úton most nem tudunk közösen továbbmenni.