Könyvespolcra

Napjainkban – legalábbis katolikus körökben – a legtöbbet idézett kijelentések közé tartoznak Karl Rahner szavai: ,,A holnap jámbor embere vagy misztikus lesz, aki megismert és megtapasztalt valamit Istenből, vagy egyáltalán nem lesz.” Arról viszont már kevesebbet hallunk, mit is jelent valójában az, hogy misztikus. S hogy miként kellene eljutni idáig, az pedig szinte sohasem kerül szóba. Richard Rohr ferences szerzetes Most – Tanuljunk meg látni a misztikusok szemével című könyve mindkét kérdésre megpróbál választ adni.

Könyvespolcra

Az egyház legkisebb sejtjének, a család közösségének megerősítését szolgálja az a füzetsorozat, amely a Magyar Katolikus Családegyesület gondozásában jelenik meg Családi ünnepeink címmel. A pünkösdről szóló előző füzet után most az advent megéléséhez kapnak segédanyagot a katolikus családok.

„A keresztény család fontos feladata, hogy részt vegyen az egyház életében és küldetésében. Ez teszi a családot »miniatűr egyházzá«, családegyházzá, így válik a család az egyház misztériumának eleven képévé” – írja Bíró László családreferens püspök, a családegyesület elnöke az első részt ismertető levelében. A főpásztor által felvázolt eszményi kép megvalósulását a kiadványok kifejezetten életközeli tartalmukkal igyekeznek elősegíteni.

A magunk és mások halandóságához való viszony kérdőjelei

Advent kezdetén, az év vége felé haladva egy kicsit mindig jobban értjük, mit jelent a végességünk, és fogékonyabbá válunk a csendre, mint máskor vagyunk. Ahogyan a halálról való beszédnek, úgy a róla való hallgatásnak és elhallgatásának is megvannak a maga hagyományai. Nem igaz, hogy ne lehetne akár az egyik, akár a másik mellett súlyos és igaz érveket felhozni. E kérdésben is gyakran vagyunk divatok áldozatai, és hisszük időnként azt, hogy rátaláltunk „a” megoldásra. Az utóbbi években egyre inkább afelé mozdul el a közgondolkodás, hogy beszélni kell róla. Míg korábban egy egész társadalom dolgozott a szőnyeg alá söprésén, most az ellenkezője az üdvösnek, sőt majdnem kötelezőnek tekintett cselekvés. Hosszú évtizedekre visszatekintő gyakorlat, hogy tanácstalanságunk, védtelenségünk ellenszereként „nem nézünk oda”: sem az, aki megtudja, hogy halálos beteg, sem a rokonság, az ismerősök.

 – Ha nem tudjuk, mi a halál, miért félünk tőle? – kérdezi Feldmár András a nemzeti sírkertben álló Kegyeleti Múzeumban november 8-án tartott előadásának elején. – Az ókori görögök úgy gondolták, hogy az ember legfontosabb feladata jó halált halni, életével erre a jó halálra felkészülni. Lehet, hogy nem is önmagában a haláltól, hanem a rossz haláltól félünk? De mit jelent közelebbről az, hogy rossz halál? Ha Jézusra tekintünk – mutat Feldmár a falon függő feszületre –, eszünkbe jut, hogy mintha még ő is megingott volna egy pillanatra a hitében, amikor haldoklása közben úgy érezte, Atyja elhagyta.