Egri találkozó az evangelizáció jegyében
Lelkipásztori-teológiai napokat rendeztek Egerben január 27-étől 30-áig, idén tizenkilencedszer. Körülbelül kétszázötvenen vettek részt a találkozón, amelynek témája a világot megcélzó evangelizáció volt. A beszédekben újra meg újra szóba került a Ferenc pápa által képviselt új stílus, amely a világra mosolygó, a világgal lépten-nyomon a legtermészetesebben szóba elegyedő egyház eszményét tűzi ki célul. Azét az egyházét, amely semmiképpen sem akar bezárkózni. Nem választja külön magát a világtól, hanem benne él, és készségesen meghallgatja, amit a világ mondani akar neki, ahelyett, hogy „lerohanná”, szóözönnel árasztaná el és ítélkezne fölötte. Az evangélium örömével kellene átjárnunk a világot, ehhez azonban arra van szükség, hogy mi magunk is tele legyünk örömmel. Az egri együttlét imái, beszélgetései, miséi, közös töprengései mind ugyanarról szóltak, ugyanabba az irányba mutattak: befogadó közösséggé kell válnunk, olyan közösségek hálózatává, amelyek minden didergő lélek, kitaszított, nyomorgó, magányos, útját kereső ember számára menedéket és segítséget kínálnak.
A tizenkilencedik országos lelkipásztori-teológiai napok témája a világ felé forduló evangelizáció volt. De – mint több előadó is figyelmeztetett – nem abban az értelemben, mintha a keresztény feladata az volna, hogy kioktassa a világot, miután rámutatott a fertelmességére, gonoszságára. A kérdés ugyanis nem az, hogy a világ mennyire rossz, hanem hogy mi mennyire vagyunk jó keresztények. A világot nem elsősorban oktatnunk kell, hanem nyitott szívvel meghallgatnunk, és legfőképpen szeretnünk.
