Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1103 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Szerzetes vagyok, nem operaénekes

2014-10-162014-02-21 Szerző: Nagy Enikő

Budapesten koncertezik Alessandro Brustenghi ferences tenor

Assisi hangja – általában így emlegetik azt a ferences szerzetest, aki gyönyörű tenor hangjával meghódította a világot. Voice from Assisi című első és Voice of Joy című második lemezét a világ egyik legrangosabb lemezkiadója, a Decca jelentette meg. Alessandro Brustenghi Assisiben nőtt fel, és már kilencévesen orgonálni tanult. Később zeneiskolába járt, mindig énekelt a kórusban, de csak azért, hogy kiteljen a létszám. Huszonegy évesen aztán belépett a rendbe, így most egészen másra használja a talentumát. A ferences tenor február 20-án, a budapesti Szent István-bazilikában a szentkúti kegyhely javára ad hangversenyt. Nem mindennapi hivatásáról beszélgettünk.

Végveszélyben

2014-02-21 Szerző: Baranyai Béla

Szerzetesség a proletárdiktatúrában

Ha a kommunizmus áldozatainak emléknapján felidézzük a közelmúlt magyar történelmét, azon belül is a materialista ideológia által üldözött egyház megpróbáltatásait, a legtöbbször az 1948 és 1989 közötti időszakra szoktunk gondolni. Pedig mind abból, ami a II. világháború után történt, 1919-ben már drámai ízelítőt kaphatott a katolikus egyház. A szerzetesrendek feloszlatása és az egyházi vagyon elkobzása már a proletárdiktatúra alatt elkezdődött, csupán a rövid időnek köszönhető, hogy nem sok eredményre jutott. A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság című most megjelent forrásgyűjteményből fontos részletek derülnek ki erről az időszakról. A kötet szerkesztője Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának levéltárosa. Őt kérdeztük a könyv legfontosabb megállapításairól.

– Volt valami apropója a könyv megjelentetésének?

– Különösebb oka nem volt, hacsak az nem, hogy a piarista rend újkori történetének fordulópontjai közé – 1848–49 és 1950 mellett – tartoznak az 1919-es események is. 1950-ről Böszörményi Géza piaristától már megjelent egy kötet. Nemrég Szakál Ádám jóvoltából készült egy szakdolgozat is a Tanácsköztársaság napjairól, ez a kötet bevezetéseként olvasható.

Megértem és megérte

2014-02-21 Szerző: Elmer István

Czike Imre János ciszterci szerzetes a Parma fidei – Hit Pajzsa-díj idei kitüntetettje

Nézem a nyolcvanon túli tiszta, derűs tekintetet. Szeretem azokat a találkozásokat, amelyek az első percben megsűrűsödnek az emberség levegőjével. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valaki egyetlen törvénynek, a Törvénynek engedelmeskedik. Ettől olyan áthatóan tiszta, természetes a lénye. Ezt a Törvény-tiszta természetességet gondolom és látom az 1949. június 29-én a zirci monostorban a ciszterci szerzetbe lépett fiatalemberen, majd az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a frissen doktori címet szerzett bírósági fogalmazón, s most, 2014. február 14-én, hatvanöt évvel később ismét a zirci monostorban az örökfogadalmas szerzetes pap, Czike Imre János atya minden szavában és gesztusában. Már-már irigylem, amin keresztülment – pedig sorsában semmi rendkívüli a cibáló XX. században, hacsak ez nem… igen, ez a rendkívüli, valójában rendes katolikus keresztény program: következetesen kitartani a krisztusi úton. Ezt az „egyszerűséget” ismerték el az idei Parma fidei – A Hit Pajzsa kitüntetéssel. De hogyan is volt? – s a kellemes februári tavaszban elindulunk János atyával múltnézőbe, életnézőbe a szerzetesi szobában. Nyolcvanon túl harmadik éve, hogy valóban szerzetesi életet élhet. Kitartani az időben és hűségben – mekkora érték.

„Szegeden élt a család. Sík Sándor piarista szerzetes, egyetemi tanár, apám legjobb barátja – vagy ahogyan később mi emlegettük: Sándor bácsi – keresztelt az alsóvárosi templomban, 1933-ban. Apám a faipari szakiskola igazgatója volt, majd 1939-ben Székesfehérvárra kerültünk, ahol ő alapította meg a Széchenyi István ipari középiskolát.”

A jézusi logika Mt 5,38–48

2014-02-21 Szerző: Török Csaba

A Biblia üzenete

A tanító Jézus perikópánkban követi kora szokását, amelyet a rabbik, az írástudók is alkalmaztak: választ egy részletet a Tórából, majd ahhoz fűzi a maga magyarázatát. A szöveg azonban feszültséget hordoz magában. A jézusi logika nem az egyszerű tanítóé: „ezt mondja az írás – így tégy eleget ennek”. Ő valódi kinyilatkoztató: „Én pedig azt mondom nektek…” A mondatot kezdő én kifejezésre juttatja a sajátos tekintélyt, amellyel a názáreti megszólal. Ő nem egyszerűen értelmezi, de egyenesen adja a törvényt. A pedig kötőszó emellett rámutat még arra is, hogy a törvény és annak bevett, megszokott értelmezése, ha nem is helytelen, de önmagában véve kevés. Valami többet, mélyebbet vár az Isten az embertől, mint a szabályok külsődleges és személytelen megtartását.

Nem ebből a világból

2014-02-21 Szerző: Fehérváry Jákó OSB

Katekézis a liturgiáról

Amikor a zsinat liturgikus konstitúciója arról beszél, hogy az egyház tevékenysége nem merül ki a liturgia ünneplésében (SC 9), rögtön a keresztények missziós küldetésére irányítja a figyelmünket. Ki mástól érkezhetne embertársaink felé a meghívás a hitre és a megtérésre, mint tőlünk, keresztényektől? Mielőtt valaki velünk együtt ünnepelhetné a megváltás titkát, hallania kell róla, hinnie kell benne, s ehhez hirdetők kellenek. Ez alapvetően tiszteletteljes odafordulás embertársaink felé: feltételezzük róluk, hogy halló, értő, más szóval megérinthető emberek vesznek körül bennünket.

Ki feltámadtál halottaidból…

2014-02-21 Szerző: Ivancsó István

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk feltámadási tropárjai közül talán a hatodik hangú az, amelyik legtöbbet foglalkozik a Jézus Krisztus feltámadását kísérő földi jelenségekkel. Egyrészt igaz, hogy a feltámadást nem lehet a szó szoros értelmében történelmi eseménynek tekinteni, hiszen már túlmutat a történelmen. Jézus Krisztus a feltámadásakor nem a földi körülmények közé – mondhatjuk: nem a földi kategóriák és dimenziók közé – tér vissza, hanem a feltámadás dicsőséges állapotában létezik tovább. Mindörökké. Ugyanakkor az is igaz, hogy a himnusz szerzője (minden bizonnyal Damaszkuszi Szent János) két evangéliumi idézetből veszi ehhez az ihletet. Magát az éneket két nagy részre lehet osztani, amelyekhez egy dicsőítés csatlakozik.

Stefan Wincenty Frelichowski február 23.

2014-02-21 Szerző: Szalontai Anikó

A hét szentje

Hívő lengyel család gyermekeként született Chełmżában, 1913. január 22-én. Öt testvére volt. Gimnáziumi tanulmányai megkezdésekor csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz. Negyedikes diákként már csapatparancsnok volt. A Pelplini egyházmegye papnövendékeként a szemináriumi cserkészéletnek is oszlopos tagjává vált. Nagy elszántsággal képezte magát különféle szociális feladatokra, főként az alkoholbetegek lelkipásztori ellátása és a karitatív munka terén. 1937 márciusában szentelték pappá. Egy évig püspöki titkárként szolgált, majd Toruńban lett káplán. Különösen szívesen foglalkozott az ifjúsággal és az egyházközségi újság szerkesztésével. Lelkiismeretesen látogatta a betegeket és az időseket. Emellett a toruńi cserkészcsapat lelkipásztori teendőit is ellátta és vezetője volt az öregcserkészeknek. Beiratkozott a Lembergi (ma Lviv) Egyetemre, ám a II. világháború kitörése miatt tanulmányait már nem fejezhette be.

„Hálásan ünnepeljük az életet”

2014-02-21 Szerző: Lobmayer Judit

In memoriam Szobonya Eszter M. Jolánta

Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy nővérünk, Szobonya Eszter M. Jolánta Boldogaszszony-iskolanővér életének 84., szerzetességének 56. évében 2014. február 2-án hazatért a Mennyei Atya házába. Hálaadó szentmise keretében búcsúzunk tőle 2014. február 23-án, vasárnap, 9 órakor a Patrona Hungariae Gimnázium kápolnájában (Bp. IX., Knézich u. 3–13.). Hamvait 2014. február 25-én, kedden helyezzük el az iskolanővérek debreceni urnatemetőjében a 12 órakor kezdődő szentmise után, melyet a Svetits-iskola kápolnájában tartunk (Debrecen, Szent Anna u. 20–26.)