Mozaik

Két hasonló ízű, erdőn-mezőn is megtalálható fűszer-, illetve gyógynövényt mutatunk be házipatika-sorozatunkban. Dallamosan cseng az ánizs latin neve: Pimpinella anisum.

A gyér levelű száron harminc–ötven centiméteres magasságban fejlődnek ki az ernyőbe rendeződő fehér virágok. A szár alsó részén fejlődő levelek vese alakúak, felfelé haladva tojásdad alakban fejlődnek, míg végül három részre hasadnak.
Júliusban virágzik, augusztusban és szeptemberben hoz termést. A mag – amit kaszattermésnek hív a botanika – a köményhez hasonlít.

Gyerekkoromban kaptam egyszer egy könyvet, amelynek Gólya, gólya, hazaszállj! volt a címe. A fülszövegben már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy Európa-szerte egyre kevesebb gólya él. E nemes madarak régi barátaink. Néha ugyan bosszúságot okoznak, mégis „szent állatok”; ahogyan a jeles madarász, polihisztor Herman Ottó írja: „Azután pedig befogadtuk ősi soron szeretetünkbe – bajos ám azt onnan kizavarni!” Nem véletlen, hogy oly sok magyar versben, mondókában szerepelnek. Nagyanyám gyakran idézte Tompa Mihály szomorkásbúsongó, A gólyához című versének néhány szakaszát: „Repülj, repülj! és délen valahol / A bujdosókkal ha találkozol: / Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!”

A mosoly, a nevetés az egyik legfontosabb emberi gesztusunk, amelynek sokféle jelentése és szerepe van az emberi érintkezésben. Nem minden esetben fejez ki pozitív érzelmeket, hiszen nem csak akkor élünk vele, ha boldogok vagyunk vagy jól érezzük magunkat. Ismerjük a gúnyos mosolyt vagy a rosszindulatú nevetést, a kinevetést is. Megesik, hogy egy konfliktushelyzetben, esetleg félelmünk oldásaképp nevetjük el magunkat.

Hagyomány már, hogy a Táltos utcai Szent Kereszttemplom igazgatója, Matolcsy Kálmán zenés esti családi hajózásra hívja a budapesti plébániák, lelkészségek híveit, a katolikus iskolák diákjait és a szerzetesközösségek tagjait, hogy pár órán át kötetlenül beszélgetve, zenét hallgatva élvezhessék a találkozás örömét. Az útra mindig a testvéregyházak képviselői is meghívást kapnak. Május 27-én százak várakoztak a parton, hogy aztán a Hunyadi hajóval útra keljenek, ismerősöket keresve beszélgessenek, a többi közösség tagjaival ismerkedjenek, nézzék, amint a Lánchíd, az Erzsébet, majd a Szabadság híd alatt elhalad a hajó, aztán amint felgyulladnak a város fényei.

A szép lánc

Már több mint ötven éve rakom az oltárokra a virágokat a templomunkban. Unokáim is gyakran ott vannak velem. Egy alkalommal a kis Lucának megmutattam az oltárokat, és elmagyaráztam neki, melyik szobor kit ábrázol. A Lourdes-i Szűzanya szobra előtt csak állt, nézte, majd megkérdezte: „Csak azt nem értem, hogy azt a szép láncot miért nem a nyakába teszi?”

Hajós Gyuri barátommal május 12-én reggel álltunk meg Dinnyés szélső házainál egy gólyafészek alatt. Amikor kiszálltunk az autóból, a gólya lepillantott ránk oszlopon épült nagy fészkéből, aztán nyugodtan tovább tollászkodott. Virágzik az akác és a fekete bodza, a nyárfák lombjai között kerti geze énekelt. Május elején a Margit-szigeten szoktam keresni a vonuló gezéket, de idén hiába jártam körül kétszer is a szigetet, egyet sem hallottam. Most ez a dinnyési madár kárpótolt.

Akikért szurkolhatunk

Európában verhetetlen. A világban is megmutatta már, hogy csodákra képes. Csúcsokat döntöget, mégis szerény maradt. Az olimpián is bizonyított már, azonban az arany még hiányzik a gyűjteményéből.

Lapzártánkkor éppen kilencedik Európa-bajnoki címét szerezte 200 méter vegyes úszásban, ezzel beállítva Egerszegi Krisztina rekordját. Ezt a csúcsot, a papírforma szerint még Debrecenben, az Eb-n megdönti. Pekingben három ezüstöt gyűjtött, a „Földönkívülinek” titulált Michael Phelps mögött. Athénban néhány héttel a játékok előtt eltört a lába, mégis bronzot hozott haza a görög fővárosból. Bámulatos, hogy mire képes.

Pesthidegkút határán áll egy gyönyörű, középkori eredetű istenháza. A Vihar- és a Csúcs-hegy közötti nyereg nyugati lejtőjén szerényen húzódik meg. Hajdan az itt lévő Gercse falu temploma volt. Az Árpád-kori település helyén ma már csak legelőket és szántókat találunk. Az első templom leégett, és jó ideig romosan állt. A XVIII. században építették újjá először. Az, hogy ez a sok viszontagságot megélt épület ma áll, elsősorban Bognár Lajos atya, Zelnik József és sok jóakaratú ember áldozatos munkájának köszönhető. A templomot Bujdosó Győző építész, az Óbudai Polgári Társaság és a Pesthidegkút Alapítvány segítségével hozták rendbe. Hosszú idő után először 1997-ben Dékány Vilmos mutatott be itt szentmisét.