Az ősi lengyel főváros, Krakkó főterének sarkán áll egy négyszintes palota, benne varázslatos étteremmel, amelynek neve Wierzynek (ejtsd: Vjezsinek). Bejárata fölött, kovácsoltvasból öntve egy évszám: 1364. Ama esztendő szeptemberében ugyanis a lengyel uralkodó, Nagy Kázmér királytalálkozót szervezett Krakkóba. Az akkori Európa szinte minden jelentős uralkodója és főhercege jelen volt, így a mi Nagy Lajos királyunk is.
A halasi csipke száztíz éve az Iparművészeti Múzeumban
A csipke mindig is az elegancia kelléke volt, olyan dísz, amelyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangjáról, vagyoni helyzetéről is mesélt. A mai értelemben vett csipkét az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára a pompa városából, Velencéből, de páratlan hírnévre tett szert a szintén sok évszázados múlttal büszkélkedő brüsszeli csipke is.
Ebben az évben Franciaország második legnagyobb városa, Marseille és az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, Kassa lesz Európa kulturális fővárosa. A döntéshozók minden bizonnyal figyelembe vették a felvidéki város multikulturális múltját, a magyar és a német örökség meghatározó szerepét is. Sajnos, egyelőre a helyi magyar intézmények produkcióit nem találjuk a hivatalos programfüzetben, pedig volna mit bemutatniuk. Még akkor is, ha a Hernád-parti városban az évek során jelentősen csökkent a magyarok száma (jelenleg a kétszáznegyvenezres népesség mindössze két és fél százaléka magyar).
Sértődés
Ötéves Milán unokámmal labdarúgó-mérkőzést nézünk a televízióban. A Milan játszik a Napolival. „Te kinek szurkolsz?” – érdeklődöm. Így válaszol: „Hát kinek? A Milánnak. És te, papa?” „Én a Napolinak” – mondom. „Akkor már nem is szeretsz engem?!”– kérdezi sértődötten.
Molnár Mihály,
Veszprém
A Hajógyári-szigetnek csak a középső, nyílt részén volt hó, a fák alatt már az avar egészséges barna színe látszott. Ha itt járok, mindig a kis ág mentén indulok a szigetcsúcs felé. A bokrokat a Sziget nyaranta itt felállított sátrai miatt sajnos végig kiirtották, és a fák alja, ahol télen ökörszemek, vörösbegyek bujkáltak, tavasszal fülemülék és barátkák énekeltek, most szomorúan, üresen ásított. Madárélet csak a magas ágakon volt. Az egyik hatalmas nyárfán nagy fakopáncs kopácsolta a kérget, egy másik fa csúcsán dolmányos varjú ült, és szabályos időközönként károgott egyet. A kis ágban tőkés récék úsztak, a tojók hangos „háp-háp”-ja messzire szállt a víz felett. Alacsony a folyó; a csúcsnál, de a főág mentén is jókora zátonyok vannak. Az egyiken sirályok ültek. Tollászkodtak, egyikük jóízűen fürdött a legfeljebb két-három fokos vízben. Néztem, és megborzongtam.
Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: akkor kapod vissza a szerelmedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a leány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit, és azt vitte cserébe a párjáért.
A brit komolyzenei sikerlisták élére került egy olasz szerzetes albuma, amelyen operaáriákat, egyházi és modern dalokat ad elő. Alessandro Brustenghi atya énektudását a U2 együttes producere, Mike Hedges fedezte fel. A harmincnégy éves szerzetes húszévesen lépett be Szent Ferenc rendjébe. Korábban a perugiai konzervatóriumban tanult, teológiai tanulmányai azonban háttérbe szorították énekesi ambícióit.
Tavaly nyáron a Zakopane melletti Końcieliskóban töltöttünk egy éjszakát. Szállásadóink csak lengyelül tudtak, de azért megértettük egymást. A háziasszony megkínált kávéval, aprósüteménnyel, s ahogy a konyhában üldögéltünk, felfigyeltem az ajtófélfára írt jelekre, amelyek minden bizonnyal házszenteléskor kerülhettek oda.