Hungaricum–amit mi adtunk a világnak
Havonta egyszer megjelenő sorozatunk következő és bemutatásra váró szereplőjére nem biztos, hogy illik a fenti cím. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy a pumit mi adtuk a világnak. Fogalmazzunk inkább így: mi is csatlakoztunk a Teremtő alkotókedvéhez. Hiszen ezt a kutyafajtát egészen biztos, hogy játékos kedvében találta ki az Isten. A pumi – a puli mellett – ma már az egyik legismertebb terelőkutyánk, nemzeti örökségünk része. Kiváló kísérő- és sportkutya. Hazánk területén, a XVII–XVIII. század folyamán született a puli és egy terrier jellegű pásztorkutya kereszteződéséből. A pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű kutya gyorsan népszerűvé vált a pásztorok között, hiszen minden jószág terelésére alkalmas volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlítette a Természet Históriája című művében, 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.