Nyelvrokonaink ünnepelnek

A legnagyobb lélekszámú finnugor népek közé tartozó magyarok és finnek ez idő tájt kerültek közelebb egymáshoz. Nemcsak a kulturális kapcsolatok élénkültek meg, hanem a nyelvészeti kutatások is. A finnek hozzánk hasonlóan sokáig küzdöttek az anyanyelvükért, s történelmük is legalább olyan viharos, tragikus fordulatokat hordozó, mint a miénk. A Kalevala voltaképpen 1909-ben, Vikár Béla fordításának megjelenésekor vált ismertté hazánkban, s ez a műfordítói teljesítmény tárta ki Magyarország kapuját a finnek előtt. Domokos Péter nyelvész egyik tanulmányában rámutatott, hogy a legtöbben Vikár szavait tudják idézni a Kalevalából, „Kodály is az ő szövegére írta zeneművét, József Attila több versének is forrása, Kosztolányi egyik legszebb esszéjének is ihletője volt”. Február 28-a Finnországban ma is a Kalevala napja, nemzeti ünnep.


Vitathatatlan, hogy ez a huszonkétezer sorból álló verses eposz inspiráló erővel hatott a finnugor nyelvrokonok szellemi és irodalmi életére, műveltségére. Az észtekére is, akik 1918. február 24-én kiáltották ki függetlenségüket, de az 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolt ország csak 1991 óta lett újra szabad és önálló. Az észt kultúra sajnos kevéssé ismert nálunk. Nemzeti eposzuk, a Kalevipoeg a finn Kalevalához hasonlóan balladákból, mondákból, népmesékből és népdalokból áll. Friedrich Reinhold Kreutzwald alkotta meg a XIX. század derekán. A cselekmény középpontjában Kalevipoegnek, az észtek legendás mondai hősének csodás tettei állnak.