Újratemették Janus Pannoniust

Mandulafa-ültetéssel, majd Janus Pannonius földi maradványainak felravatalozásával vette kezdetét október 20-án hétfőn az az ünnepségsorozat, amellyel a Pécsi egyházmegye és a Janus Pannonius Múzeum emlékezik meg az egykori pécsi püspökről és humanista költőről.

Őszi ködben, napsütésben

Kora reggel a Dinnyés felé döcögő vonatból az ablakon át látható színes levelekben gyönyörködtem. A még zöld kőris mellett két citromsárgára színeződött juhar állt, közöttük vérpirosan bújtak meg a vadszőlő levelei.

Visszaérkezett a reneszánsz kőtábla

Az utóbbi évtizedek legjelentősebb magyarországi reneszánsz kori lelete, a tavaly előkerült – Szent István és Szent Imre nevét tartalmazó -, Kálmáncsehi Domonkos állíttatta emléktábla töredéke október 18-tól látható Székesfehérvárott, az Egyházmegyei Múzeumban.

Mindszenty-könyv a Parlamentben

A múlt héten lapunkban is bemutatott Majd’ halálra ítélve, valamint a Koronatanúk jeltelen sírgödrökben című, frissen megjelent könyveket október 15-én, ünnepélyes keretek közt a Parlament Delegációs termében mutatták be.

Úton-útfélen csicsóka

Mostohán bánunk a csicsókával, amelyet a mediterrán konyha viszont nagy becsben tart. Mutatós, igénytelen és hasznos növény, érdemes hát nagyobb figyelmet szentelni neki.   A csicsóka is – mint oly sok növény – az Újvilág ajándéka, Észak-Amerika keleti partvidékéről került Európába, és a középkor hajnalán az indiánok már étkezési célból termesztették. Míg az ugyancsak Amerikából származó burgonya meghódította az egész világot, addig a csicsókával meglehetősen mostohán bánt és bánik Európában a kertésztársadalom.

Megalakult a Thuronyi Művészeti Alapítvány

Ünnepélyes keretek között tartotta első kuratóriumi ülését a Thuronyi Művészeti Alapítvány október 6-án Budakeszin, a Szent László Ifjúsági Házban. Az eseményen a magyar származású, Franciaországban élő festőművész immáron hivatalosan is az alapítványnak ajándékozta a festményeit.

Az ég színének kékje

Idén Nagyboldogasszony ünnepe után páratlan élményben volt részem a burgundiai Taizé környékén. Tanúja lehettem az Égszínkék Boglárka (Polyommatus bellargus) tömeges megjelenésének. A puszpángos-tölgyes borította domb oldalán, ami régen szőlő, ma pedig fölhagyott legelő, ezerszámra repdestek a boglárkalepke hímek.