Lelkiség

Jn 1,1–18

Szent János evangéliumával, annak bevezető soraival, a Prológussal még olvasni nem tudó kisministránsként találkoztam. Négyévesen kezdtem ministrálni, 1951-et írtunk akkor. A szentmise abban az időben nem az áldással és az elbocsátással fejeződött be, hanem a Prológussal. A pap a mise befejeztével, az áldás és az elbocsátás után még visszafordult az oltárhoz, és az evangéliumos oldalon elmondta a Prológust. Ezt hívták utolsó evangéliumnak. Eközben már szólt az orgona, a nép a befejező éneket énekelte. A papot már csupán a ministráns hallhatta, ő is inkább csak hangfoszlányokat.

A római liturgia történetéből

Fontos tudatosítanunk, hogy a magyar megkeresztelkedni ige mögött a görög baptidzein húzódik meg, amelynek pontos fordítása: alámeríteni, visszaható alakban pedig alámerítkezni. Ez a szóhasználat pontos rituális utalást is tartalmaz, amennyiben leírja, hogy a keresztség vízben való alámerítéssel történt. Az Apostolok Cselekedeteiből kiderül az is, hogy ezt általában élő vízben, folyóban, tóban végezték (Vö ApCsel 8, 36;16, 13). Nem előzte meg huzamos előkészület: az apostoli igehirdetés hatása olyan elsöprő volt, hogy szinte tüstént kiváltotta a hallgatóság beleegyezését – ebben a korban még ismeretlen tehát a hosszú katekumenátus.

Bár a bizánci egyház január 6-ai ünnepének magyar elnevezése a vízkereszt, ezen a napon Jézusnak a Jordánban való megkeresztelkedését ünnepeljük. Sőt, még többet is: a teljes Szentháromságnak a világban történő első bemutatkozását. Ezért az ünnep eredeti görög elnevezése nemcsak epifánia (vagyis megjelenés, Úrjelenés), hanem teofánia (vagyis istenjelenés) is. Mindezt felfedezhetjük a tropárban, amely három részre oszlik.

Január 4.

Elizabeth Ann Bayley néven született 1774. augusztus 28-án New York előkelő családjainak egyikében. Neveltetése szerint az episzkopális egyházhoz tartozott. Hároméves volt, amikor édesanyja meghalt. Mostohaanyja aktív társadalmi életet élt, támogatta a szegényeket, és saját házukban „élelmiszerbankot” működtetett. A fiatal Elizabeth mellette tanulta meg a szeretetszolgálat fontosságát.

Lk 1,26–38

A hegyi beszédben Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz, amely a zsidó liturgiához való viszonyáról is szól: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17). Jézus hívő és hitéhez hű zsidó emberként teljes szívével, és „lélekben és igazságban” (Jn 4,23) vesz részt a zsidó liturgia különböző eseményein, mind a zsinagógákban, mind a templomban. Éli a zsidó liturgiát, s önmagában és minden cselekedetében be is teljesíti azt. Ez húsvéti misztériumában mutatkozik meg a leginkább: húsvéti vacsorája, majd az azt követő kivonulás, kivezetés a bűn és a halál „Egyiptomának” uralmából a szabadságra és az örök életre beteljesíti a mózesi pászkaünnepet.

Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38). Máriát Gábriel angyal köszönti, aki valaha tudtul adta Dániel prófétának, hogy még hetven évhét, és elérkezik a Fölkent, a Messiás (Dán 9,21. 24). Gábriel angyal most bejelenti, hogy elérkezett az idő, a Magasságbeli Isten elküldi Fiát a világ üdvözítőjéül. Ezért is ismétli újra és újra a lukácsi gyermekségtörténet: „amikor beteltek napjai” (Lk 1,26. 57; 2,6. 22). A Zakariásnak adott angyali üzenettől Jézus templomban való bemutatásáig, amikor „belép szentélyébe az Úr” (Mal 3,1), összesen négyszázkilencven nap (azaz hetven hét) telik el. A Zakariásnak adott üzenettől a Máriának adott üzenetig hat hónap, a Máriának adott üzenettől Jézus születéséig kilenc hónap, Jézus születésétől a bemutatásig negyven nap. Betelt az idő!

A karácsony előtti vasárnap, amit a nyugati világban aranyvasárnapnak neveznek, a mi karácsonyi készülődésünket is bearanyozza. Hogyne tenné, amikor az ünnepi fő énekben már ezt énekeljük: „Krisztus születik, hogy előbb elesett képmását fölemelje.” Milyen gyönyörű megfogalmazása ez a karácsony lényegének! Jómagam mindig kihallom belőle a bizánci egyház atyáinak kedves gondolatát a „megfordított teremtésről”.

December 27.

A IV. században élt asszony életét tanítója, Szent Jeromos egyik leveléből ismerjük. A regényes életutat Nicholas Patrick Wiseman westminsteri bíboros-érsek könyve tette a nagyközönség számára is ismertté. Fabiola történetét azóta filmben és képregényben is feldolgozták.

De mit tudunk pontosan a Rómában született asszonyról? Fabiola egy régi és gazdag patríciuscsalád gyermeke volt. Első férjétől a római jog szerint elvált, majd az egyházi törvénynek ellentmondva másodszor is megházasodott. Második férje azonban korán elhunyt, ami megrendítette és Isten felé fordította Fabiolát.