Lelkiség

A liturgia alapelemei

A liturgia és az idő viszonyának végiggondolása után most vizsgáljuk meg a liturgia és a tér kapcsolatát, vagyis tegyük fel magunknak a kérdést: valójában hol történik az ünneplés? A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium e kérdésre ezt a választ adja: „A földi liturgiában annak a mennyei liturgiának előízét élvezzük, melyet Jeruzsálemben ünnepelnek, a szent városban, ahová zarándokként tartunk, ahol Krisztus, a szentély és az igazi sátor szolgája ül Isten jobbján”(8.).

A Biblia üzenete

Jézus csodái: jelek. Azt jelzik, hogy Jézusban megjelent közöttünk Isten országa, vagyis az Atyaisten jóságos királyi uralma. Izajás könyve is a messiási kor jelének tekinti, hogy akkor „a süketek füle megnyílik” (Iz 35,5). Amikor pedig Isten országa majd véglegesen beteljesedik, eltűnik minden rossz, és Isten lesz minden mindenben. A Jézus által véghezvitt gyógyítások és a halottak feltámasztása ennek a jó Istennek az erejét mutatják, és a belé vetett hitet és bizalmat erősítik. Ezért első látásra furcsának tűnik, hogy több esetben, amikor Jézus csodásan meggyógyít valakit, megparancsolja, hogy erről senkinek ne beszéljenek. Vajon miért teszi?

A hét szentje

Hogyha beírjuk Teréz anya nevét az internetes keresőbe, a legtöbb találat olyan oldalakra vezet, ahol imádságait, verseit, mondásait idézik. És elsősorban nem keresztény portálokon. Teréz anyát – eredeti nevén Agnes Gonxha Bojaxhiut – az egész nyugati világ tiszteli, és egyik „lelki vezetőjéül” választotta. De a közhellyé koptatott élet himnusza vagy a békeima mögött ma is nyomor és fájdalom van. Teréz anyát idézzük, de vajon valóban elvezet-e minket a másik iránti szeretetre, vagy hátradőlünk, mert úgy érezzük, ha ismételjük a szavait, már meg is tettük, amit kell?

Görögkatolikus lelkiség

A nyugati egyházban egykor vita folyt arról, hogy a visszapillantó elmélkedést, vagyis az elmélkedő beszélgetést lehet-e egyáltalán imádságnak tekinteni. Végül az az általános vélemény született, hogy a visszapillantás önmagában véve nem imádság, ám a tulajdonképpeni imádsághoz nagyon szükséges. Az elmélkedés ugyanis értelmi tevékenység, s ahhoz, hogy imádsággá váljék, az érzelem is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak a hitetlen filozófusoknak azokra az Istennel kapcsolatos, magasröptű eszmefuttatásaira, amelyek nélkülözik a szív odaadását, s a puszta értelem termékei: érzelmek nélkül szó sem lehet imádságról.

A liturgia alapelemei

Az előző részekben említett liturgikus időfelfogás, vagyis a liturgia általi „időbeli üdvtapasztalat” nem mágia, és semmiképpen sem valamiféle „hitbéli technika” eredménye. Egyszerűen arról van szó, hogy a liturgiában Jézus mindig jelen van, s Jézusnak az időhöz való viszonya meghatározza egyháza „liturgikus időérzékét”.
Milyen Jézus időmegélése? Ismerkedjünk meg röviden két görög fogalommal, amelyek egyaránt az „idő” kifejezésére szolgálnak, de lényeges árnyalatbéli különbség van köztük. A kronosz és a kairosz első szótári jelentése „idő”, de mindkettő más belső tartalommal bír. A kronosz a sorsszerű, megállíthatatlan folyamatot jelenti, míg a kairosz az ebben minőséget adó pillanatot.

A Biblia üzenete

Az ószövetségi nép körében főként a babiloni fogság alatt és az után erősödött meg a tiszta és tisztátalan dolgok közötti különbségtétel tudata és fontossága. Ebben az időben a zsidóság diaszpórában élt a pogányok között, és az a veszély fenyegette, hogy feloldódik, elvész ebben a pogány tengerben. Egy kisebbségi csoport igen gyakran úgy tekint a többségre, mint ragályos betegségre, mint a nemzettestet veszélyeztető kórra, mint tisztátalanságra, amelytől távol kell maradnia. Így alakult ki a zsidóság körében is az a tudat, hogy a pogány étele tisztátalan, a háza tisztátalan, oda be sem szabad lépni, leginkább pedig nem szabad a pogánnyal összeházasodni.

A hét szentje

Mónikát elsősorban Szent Ágoston édesanyjaként ismerjük, de egy ilyen családi kötelék még nem elegendő ahhoz, hogy valaki szentté váljon. Ugyanakkor nehéz őket nem együtt szemlélni, s megfogalmazni, ki is volt Mónika – Ágoston nélkül. Fel kell tennünk azt a kérdést is: vajon tudnánk-e ma arról, hogy élt valaha egy asszony, aki szent lett, ha nincs a fia, akit egyházatyaként tisztelünk?

Görögkatolilkus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk augusztus 29-én nyilvános templomi ünneppel szenteli meg Keresztelő Szent János fejvételének napját. Az esemény nagyságát igazolja, hogy nem is túl régen még teljes, szigorú böjtöt tartottunk ezen a napon, éppen úgy, mint nagypénteken. Mert nagy prófétát ünnepelünk: „Dicsőségteljes az igaznak emléke”, aki „az igazságért vértanúságot” szenvedett – amint a nap egyik fő énekében énekeljük.