Szerzetesség és liturgia
A megpróbáltatás és kétség idején jó, ha kéznél vannak szavak és mozdulatok, amelyek támogatják ilyenkor botladozó imádságunkat.
Jób, miután mindenét, ami drága számára, elveszíti, földre borulva mondja el megrendítő imáját: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,20–21)
A Biblia üzenete
Jézus mindig életével és szavával tanít, ebben a részben azonban tudatosan akar átadni tanítványainak valamit, ami saját életének és küldetésének lényegéhez tartozik. Emberi tapasztalatának és istenkapcsolatának középpontja ugyanis, ahogyan küldetése és benne a szenvedés értelme kezd konkrét értelmet kapni. (E formálódó tudásban a Bölcsesség könyvéből való olvasmányunkban megjelenő, a jó elpusztítására irányuló gonosz vágy áll szemben a válaszos zsoltár bizalmával, hogy Isten mégis megsegít.)
A hét szentje
Korea a szentek számát illetően a negyedik a világ országai közül. Több mint nyolcezer emberről tudunk, akit a XIX. században a keresztényüldözés során megöltek, közülük százhármat oltárra is emeltek.
Görögkatolikus lelkiség
Az egyetemes egyházon belül bizánci egyházunk is becses ereklyeként tiszteli a „drága és elevenítő szent keresztet”. „Világraszóló felmagasztalásának fényes ünnepét” szeptember 14-én tartjuk. A hagyomány és Aquileai Rufinus egyháztörténetíró tanúskodása szerint ugyanis Szent Ilona császárné 326-ban megtalálta a Golgotán a keresztfát, amelyet Makáriosz jeruzsálemi pátriárka a világ négy égtája felé felmutatva felmagasztalt. A szent helyen templomot emeltek – amely a nyugati szóhasználat szerint a Szent Sír temploma, a keleti elnevezés szerint pedig a Feltámadás bazilikája lett. Felszentelésére 335. szeptember 13-án került sor, a keresztfelmagasztalás ünnepét pedig az ezt követő napra helyezték.
Szerzetesség és liturgia
A kitárt kéz és égre emelt szem ősidők óta az istenség felé forduló, vele egyesülni vágyó, őt dicsőítő ember jellemző mozdulatai. A kora keresztény művészek, más vallások követőihez hasonlóan, nagyon szívesen ábrázolták önmagukat ebben az úgynevezett orante testtartásban. A kitárt kéz az Istenre összpontosító figyelem gesztusa. Benne van az az odaadás, amellyel az ember kiszolgáltatja, sebezhetővé teszi magát, az a feltétel nélküli bizalom, amelyet Isten iránt táplál.
A Biblia üzenete
Jézust lélek- és sorsközösség kötötte a prófétákhoz: Keresztelő Jánoshoz, Illéshez és a többiekhez. Ugyanazon Szentlélek „szólt a próféták szavával” (Hitvallás), mint aki őt betöltötte. Úgy olvasta a prófétákat, mint akik róla írtak. Amikor Jézus elutasítottságot tapasztal, mindig a prófétai sorsra utal vissza: „Így üldözték a prófétákat is.”
A hét szentje
Nemcsak a katolikus és az ortodox, de az evangélikus és az anglikán egyházak is tisztelettel emlékeznek meg róla. A korai kereszténység „legnagyobb prédikátoraként” számon tartott szent kétségkívül nagy hatással volt az egyház és a kultúra számos területére, a liturgiától a retorikán át egészen a zeneművészetig, illetve a modern irodalomig.
Görögkatolikus lelkiség
Az egészséges szellemű családban örömmel fogadják az új gyermek érkezését. Ahol valami oknál fogva sokáig kell várakozni az új jövevényre, ott rendkívüli boldogságot jelent a megérkezése. Így volt ez Joachim és Anna családjában is. Az idős házaspár évtizedeken keresztül várakozott gyermekáldásra, imádságos lélekkel. S amikor Isten meghallgatta kérésüket, és házasságuk gyümölcseként megszületett a kis Mária, hihetetlen örömmel teltek el. A bizánci egyház himnuszköltői nem tudnak hallgatni a nagy eseményről, a túláradó örömről. Szeptember 8-án szertartásaink énekeinek alapgondolata az örvendezés. Nem csupán az idős, aggastyán szülőkre vonatkozóan, hanem egyetemesen és személyre szólóan is.