Könnyen áltatjuk magunkat azzal, hogy az individualizmus világméretű hódításának ellenére mi azért figyelünk embertársainkra – egy-egy odafordulással, jó szóval, lelkiismeret-könnyítő apró gesztussal. Hogy mégis mennyire áthatja kapcsolatainkat a közöny, arra keserű példát ad két nő, Christine és Miss Sloane nemrég Bluray-en és DVD-n megjelent története.
Többé-kevésbé mindenkit foglalkoztat, hogy mi is vár ránk a halál után. Különösen akkor nyugtalanít valakit ez a kérdés, ha úgy érzi, az életéből már nem sok van hátra. De mi lenne akkor, ha tudományosan is bebizonyítanák, hogy van valami odaát? Vajon egyszer és mindenkorra elmúlnának a félelmeink? A kételyek leküzdésével eljönne az emberiség aranykora, vagy inkább újabb, előre nem látott problémákkal kellene szembesülnünk?
Ha hosszabb ideig kell várakoznom valahol, magamban anyukámmal beszélgetek. Hallható válasz ugyan nem érkezik, mégis jó elmondani neki, mi nyomja a lelkem. Részletesen végiggondolni, szabatosan megfogalmazni, vagy csak tétován körülírni.
Baskír gyerekek és kísérőik spanyolországi nyaralásra indultak 2002. július 1-jén. Eredetileg már előbb el kellett volna utazniuk, de Moszkvában tévedésből a Seremetyjevói repülőtérre mentek ki, ezért lekésték a gépüket. A Baskirszkije Avialinyii különjáratot szervezett a számukra, a Tu–154-es este háromnegyed kilenckor szállt fel velük a Domogyedovói repülőtérről. Ugyanebben az időben a DHL Aviation Boeing 757 típusú csomagszállító gépe Bahreinből Brüsszelbe tartott, fedélzetén két pilótával.
A YOUCAT Alapítvány 2014-ben két – a „megerősítés” (confirmatio) ügyét szolgáló – felkészítő kötetet adott ki Németországban: a YOUCAT – Bérmakönyvet, illetve a bérmakurzushoz kapcsolódó kézikönyvet. Bernhard Meuser és Nils Baer munkáját most megjelentette a Vigilia Kiadó, amelynek igazgató-főszerkesztőjével, Lukács Lászlóval beszélgettünk.
