A megvalósuló álmok szigetén

A Szegedi Szabadtéri Játékok mellett hazánk legnagyobb múltú és legjelentősebb nyári játszóhelye a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Az 1938-ban kialakított, nemrég felújított-korszerűsített, közel háromezer néző befogadására alkalmas csillagtetős teátrum jelentősége az utóbbi években (újra) felértékelődött. Jóllehet a fesztivál plakátjait, ismertetőit a figyelemfelhívás behízelgő, olykor kissé harsány, bulváros könnyedsége jellemzi, kínálatában az igényes, a szó legnemesebb értelmében vett magas művészet kap kiemelt helyet. A program változatosságának, az élvonalbeli hazai és – a Magyarországon nem egy esetben először itt bemutatkozó – külföldi vendégművészeknek köszönhetően nemzetközi viszonylatban ma a Margitsziget a komolyzene és a zenés színház egyetlen igazán rangos „külső” helyszíne. A nyári játékok koncepciójáról, a rendezvénysorozat „partnereiről”, jelenéről és törekvéseiről Bán Teodóra ügyvezető igazgatót, művészeti vezetőt kérdeztük.

– Nagy megtiszteltetés, ugyanakkor komoly felelősséggel jár ez a munka. Egykori balettművészként lehetőségem nyílt arra, hogy megismerkedjek a különböző előadóművészeti, alkotóművészeti ágakkal és azok képviselőivel. A hazai és a külföldi előadók bemutatkozási lehetőségét nézve a mind magasabb művészi igény elérésére törekszem, turisztikai szempontból pedig Budapest erős kulturális vonzerejének további növelése a cél. Egy olyan összképet szeretnénk mutatni a vendégeinknek, amely igazolja, hogy Budapest a környező országok és nagyvárosok versenyében is élen tud járni kulturális kínálatával. Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy jól tudunk élni a város természeti, történelmi, építészeti adottságaival, szellemi értékeivel, és ezeket felhasználva képesek vagyunk „művészi bravúrokra” is. Fejlődési tendenciát látok, amelyben az említett, egymást generáló törekvések nagy szerepet játszanak. Ez a fajta pezsgés a művészet és az alkotás minden ágára igaz, legyen szó színházról, klasszikus, könnyű- és világzenéről, jazzről, balettről, musicalről, képzőművészetről… – a lehető legszélesebb kínálatban gondolkodunk. Ha körülnézünk, látjuk, hogy Budapest nem „szezonális”, hanem az év háromszázhatvanöt napján élő, lüktető, izgalmas város. Mi pedig megújuló, bővülő szolgáltatásokkal igyekszünk „mozgásban tartani” az idelátogatókat. Ennek része mindaz, amit a Budapesti Nyári Fesztivál, és ezen belül a fő helyszín, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad kínál, amelynek kultúrtörténetében tradicionálisan mindig is jelentős helyet foglaltak el az operák és a klasszikus műfajok. Egy időben kifejezetten az Operaház nyári játszóhelye volt a sziget, ahol a legnevesebb hazai és külföldi művészek fordultak meg. Szeretném hinni, hogy „kulturális zarándokcélpontként” mára ismét visszanyerte régi fényét, rangját.

Idén az egyik legnagyobb vállalkozásuk a Porgy és Bess lesz. Nem először szólal meg itt a Gershwin-opera, afroamerikai vendégművészek közreműködésével 1991-ben már előadták a Margitszigeten. Most az Operaház tervezett, de egyelőre meg nem valósult bemutatóját „váltják ki” ezzel a produkcióval?

– A magyar közönség által régóta vágyott, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó mű a Porgy és Bess. 1970-ben, az Erkel Színházban volt a darab magyarországi premierje. A jogtulajdonosok szigorú előírásai miatt azonban lekerült a műsorról, és immár több mint harmincöt éve nincs jelen az Operaház repertoárjában. Az újbóli nekifutást követően felkerestünk egy amerikai menedzsert, aki kiváló színes bőrű művészeket ajánlott. Olyan előadói gárdát, amely a lehető legmagasabb szinten biztosítja a Gershwin-opera – s benne a jazz világában Ella Fitzgerald és Louis Armstrong által népszerűvé vált slágerszámok – autentikus megszólaltatását. Június 23-án és 26-án, a vizuális elemekkel látványossá tett koncertszerű előadásban Kenneth Overton, Laquita Mitchell, Robert Mack és Lisa Daltirus énekli a főbb szerepeket, a Magyar Állami Operaház zenekarát James Meena vezényli. Összesen tizennégy művész érkezik az Amerikai Egyesült Államokból. Egy pillanatra visszautalnék még a reformáció éve jegyében összeállított, Hamar Zsolt vezényelte nyitókoncertünkre is, amelynek műsorán Bach–Respighi C-moll passacaglia és fúgája, Hilary Hahn szólójával Mendelssohn hegedűversenye, valamint Reformáció szimfóniája szerepel. A kiegyezés százötvenedik évfordulójához kapcsolódik A Monarchia bálja című táncjáték. Az Arany-bicentenárium alkalmából prózát, költészetet és hozzájuk kapcsolódó zenéket megidéző tematikus túrák lesznek a Margitszigeten. Immár hagyományszerűen folytatódnak a gyerekeknek szánt reneszánsz délelőttök, a műemlék víztorony udvarán pedig a Jazzy Tower-koncertek. Színházi hajójáratok indulnak a szigetre; számos vendégünket örvendeztetjük meg ezzel, hiszen a Dunán érkező látogatóink további élményekkel gazdagodhatnak. Leginkább az előadásokat követően Budapest és hídjainak éjszakai látványosságával.

A hagyomány része lett a margitszigeti nagyszínpadon az is, hogy neves külföldi vendégművészekkel itt búcsúztatnak kifutó – egykor szabadtérről indult – operaházi produkciókat, mint amilyen a Nagy Viktor rendezte Aida vagy Vámos László Otellója volt; illetve nyári előbemutatókat is tartanak, gondoljunk csak az Oberfrank Pál által jegyzett Carmenre vagy Káel Csaba Sába királynője rendezésére…

– Az Operaház vezetésével és társulatával való szoros együttműködésünk keretében valósulnak meg ezek az előadások. Ezúttal Verdi egyik legnépszerűbb műve, A trubadúr kerül színre utoljára, Kocsár Balázs vezényletével, Vámos László rendezésében, Csikós Attila hatásos díszleteivel. Jóllehet a nyári fesztivál margitszigeti színpada minden tekintetben nyitott az újra, örömmel fogadja be ezeket a látványos, klasszikus előadásokat is. Két kiváló vendégművészt hozunk el Dinara Alieva és Riccardo Massi személyében, akik mellett Komlósi Ildikót és Kálmándy Mihályt is láthatja a közönség július 28-án és 30-án. Még A trubadúr előtt, a július 16-ai Operagála világsztárokkal című estünkön Ailyn Pérez, Gabriele Viviani és Ramè Lahaj lép fel. Az Operaház évadzárását követő új saját-közös bemutató lett volna idén a Porgy és Bess, amely végül az említett operakoncert formájában valósul meg.

Egy pillanatra érintsük a jövő nyarat is. Richard Strauss Saloméjának szabadtéri előadása hatalmas vállalás, amely színház- és kultúrtörténeti jelentőségű bemutatónak ígérkezik. Vörös Győző ókorkutató jordániai fel­táró­mun­kájának eredményeként a cselekmény eredeti evangéliumi helyszínét, a Machaerus erőd dór oszlopos palotaudvarát jeleníti meg a színpadon az archeológus és építész munkatársa, a „díszlettervező” Dobrosi Tamás.

– Remélem, hogy sikeresen megvalósul ez a nagyszabású terv, amely a magyar–jordán együttműködés, a történelmi érték és a közreműködők tekintetében egyaránt óriási horderejű. Az Operaház Jordániába is el akarja vinni az előadást, de a világpremierje, a „bemutató előtti bemutatója” a Margitszigeten lesz.

Milyen gondolatokkal indítaná el az idei szezont?

– Talán az egyik szlogenünkkel: kontinensek és kultúrák találkozása. Szerintem önmagában is szép és beszédes üzenet, hiszen a művészeteken keresztül valójában az emberek találkozásáról, a közösségélményről szól. Budapest ígéretes jövőjéről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..