Kultúra

 Vers

Ha már szeretteid
Sárgult fényképekről megmerevedve,
– Akár őslénytani leletek –
Maradtak,
S a valamikori barátok,
Ha ugyan (mi e szó?) voltak,
Családjukkal bíbelődnek,

Vers

Az angyalok mozdulatlanok.
Szélcsend.
Kövek zárt tere.
Égre nyíló ablakok.
Imára kulcsolt kezek.
Elveszettnek hitt forrásvizek
szökkennek fel szemedben.

Vers

Kínok közt születik az erő.
Az erő szenvedést szül.
Két szó, mi megnevezné
a kimondhatatlant.

                   Zsille Gábor fordítása

Vers

Távozom a térből,
belépek a térbe.
Távozom az időből,
belépek az időbe.
Távozom a kezdetből,
belépek a kezdetbe.

Belépve, távozóban
észre sem veszem,
hogy eltűntem.

                     Zsille Gábor fordítása

Vers

Megszültél és megöltél.
Vasmarokkal ölellek és kapaszkodom,
de nincs erő, mely egybeforraszthatná
a karomat és nyakadat.
Édesanyám, egy olyan alakzatról
fognak leszedni téged-engem,
hogy botrány leszünk. Én a kar,
és te a nyak.

Vers

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet

Nézőtér

Mit tudtok rólunk? – mintha ezt kérdeznék a készülődő, egymással kedélyesen beszélgető, a Bárka színpadát ruganyosan belakó fiatal színészek, amint az előadás előtt időnként kinéznek ránk, nézőkre. Kik a felelősök? – kérdi a szemük.

Karácsony előtt találkoztam vele utoljára. Megkértek, hogy gépkocsival menjek el érte Solymárra, és vigyem el egy budapesti könyvbemutatóra. Útközben a magyar drámáról beszélgettünk és felvázolta elképzeléseit arra nézve, hogy januártól miként támogassa hatékonyan a Havi Magyar Fórum az Új Színház szellemi törekvéseit.