Kultúra

An­gol té­vé­film­so­ro­zat, 4/1. (2008)

Az an­gol iro­da­lom ki­emel­ke­dő pró­za­író­já­nak, Thomas Hardynak ké­sei mű­ve az Egy tisz­ta nő. Ben­ne a szép pa­raszt­lány, Tess tör­té­ne­tét is­mer­het­jük meg, aki­nek tisz­ta lel­ke és ne­mes jel­le­me el­le­né­re rö­vid éle­te so­rán szin­te csu­pa ku­darc, meg­aláz­ta­tás és szen­ve­dés jut. Az egy­kor nagy hí­rű D’Urberville ne­me­si csa­lád el­sze­gé­nye­dett ágá­nak sar­ja, a rom­lat­lan Tess Dur­bey­field jó­mó­dú ro­ko­na­i­nak szol­gá­la­tá­ba áll, s ez­zel meg­in­dul ko­mor vég­ze­te fe­lé. A klas­­szi­kus re­gény hős­nő­jét Gem­ma Arterton for­mál­ja meg a BBC négy­ré­szes fel­dol­go­zá­sá­ban, amely kor­hű kör­nye­zet­ben, meg­ren­dí­tő drá­ma­i­ság­gal me­sé­li el a kép­mu­ta­tó vi­lág ál­tal el­ti­port nő hal­ha­tat­lan tör­té­ne­tét.

Ma­gyar film­víg­já­ték (1943)

Mó­ricz Zsig­mond si­ke­res szín­da­rab­já­ból a ki­vá­ló pró­za­író, Tersánszky Jó­zsi Je­nő for­ga­tó­köny­ve alap­ján He­ge­dűs Ti­bor ké­szí­tett fil­met, aki ak­kor a Víg­szín­ház fő­ren­de­ző-igaz­ga­tó­ja volt. A Sá­ri bí­ró a ma­gyar fil­mek emel­ke­dő szín­vo­na­lát je­lez­te. Cím­sze­rep­lő­je a ko­ra­be­li ma­gyar fil­mek ál­lan­dó, nép­sze­rű szí­né­sze Mály Gerő (1884—1952) volt. Az er­dé­lyi mű­vész fő­leg ko­mi­kus sze­re­pek­ben volt em­lé­ke­ze­tes. 1946-ban New York­ba emig­rált. Utol­só film­je a Sá­ri bí­ró volt. Láz­ár Má­ria, egy len­gyel her­ce­gi csa­lád le­á­nya ugyan­csak szá­mos ma­gyar film mű­vé­sze volt. Az as­­szony­ura­lom alatt ál­ló „Sá­ri bí­ró” nem kí­ván to­vább a fa­lu bí­rá­ja len­ni. Jós­ka fi­á­val si­ker­rel szö­vet­ke­zik fe­le­sé­gé­vel szem­ben, Sá­ri be­fo­lyá­sa még­is meg­ma­rad…

Fran­cia film­víg­já­ték (1966)

Van, akit ide­ge­sít az iz­gő-moz­gó kis mé­reg­zsák, a gri­ma­szok és úgy ál­ta­lá­ban a mi­mi­ka nagy­mes­te­re, de van, aki le­be­szél­he­tet­len hí­ve a XX. szá­zad egyik leg­ere­de­tibb fran­cia ko­mi­ku­sá­nak, Louis de Funèsnek. A ja­nu­ár 27-én har­minc éve el­hunyt, ki­csi szí­nész­óri­ás em­lé­két a szo­ká­sos­nál is na­gyobb dó­zis­ban ada­golt film­jei idé­zik fel a hé­ten a Film+ csa­tor­na mű­so­rán. Köz­tük ez a tör­té­net, mely­ben egy ét­te­rem-tu­laj­do­nos sze­re­pé­ben szá­gul­doz, mé­reg­zsá­kol és ide­ges­ke­dik. Akad is rá oka, hi­szen ven­dég­lá­tó-ipa­ri egy­sé­gé­nek jó hí­re fo­rog koc­kán, ugyan­is ott va­cso­ra köz­ben, tisz­tá­zat­lan kö­rül­mé­nyek kö­zött egy­szer csak nyo­ma vész egy la­tin-ame­ri­kai ál­lam­fő­nek. Ez per­sze csak az alap­hely­zet, amely­nek mu­lat­ta­tó csű­ré­se-csa­va­rá­sa s az ez­zel já­ró for­ga­tag ga­ran­tál­ja a far­sang ele­ji jó­ked­vet.

Ma­gyar té­vé­film (1973)

Szerb An­tal két no­vel­lá­ját — a Madelon, az eb, va­la­mint a Gon­do­la­tok a könyv­tár­ban cí­műt — ol­vaszt­ja önál­ló al­ko­tás­sá a film. A fi­lo­zop­ter agg­le­gény Bátky (Dar­vas Iván) min­den nőt ké­pes meg­hó­dí­ta­ni óri­á­si in­tel­li­gen­ci­á­já­val és könyv­tár­nyi tu­dá­sá­val — rö­vid idő­re. Az egyik hölgy­ben azon­ban em­be­ré­re akad, Ilo­na ugyan­is va­ló­ban sze­rel­mes lett be­lé, és több­év­nyi tit­kos mes­ter­ke­dés után el­éri, hogy az agg­le­gény is ko­mo­lyan el­gon­dol­koz­zék ket­tő­jük­ről. Ám ha egy fi­lo­zop­ter gon­dol­kod­ni kezd, vá­rat­lan dol­gok tör­tén­het­nek. Rá­adá­sul a fér­fi fél a há­zas­ság­tól, és in­kább el­hes­se­ge­ti ma­gá­tól a lányt. „»A nők ki­is­mer­he­tet­le­nek«, ír­ta fel Bátky egy pa­pír­sze­let­re, me­lyet gon­do­san el­tett.” Aho­gyan a fér­fi­ak is.

Ma­gyar film­sza­tí­ra (1977)

A vas­utas­csa­lád ha­tal­mas sür­gés-for­gás kö­ze­pet­te vár­ja au­gusz­tus hu­sza­di­kát, a nagy na­pot — de nem­csak az ün­ne­pet, ha­nem pes­ti ro­ko­nuk lá­to­ga­tá­sát is. A ro­kon ugyan­is nem egye­dül ér­ke­zik, ha­nem nagy ha­tal­mú funk­ci­o­ná­ri­us fő­nö­ké­vel és an­nak csa­lád­já­val. A ven­dég­fo­ga­dók szá­má­ra itt a so­ha vis­­sza nem té­rő le­he­tő­ség, hogy bá­va­tag gyer­me­ke­i­ket re­mek ál­lás­hoz jut­tas­sák. A há­zi­as­­szony lu­cul­lu­si la­ko­mát ren­dez, gő­zö­lög­nek a le­ve­sek, il­la­toz­nak a hú­sok, csur­ran a pá­lin­ka, csak­hogy hi­ba csú­szik a szá­mí­tás­ba. A ma­gas ran­gú elv­társ, a mun­kás­moz­ga­lom ve­te­rán­ja má­ra gyo­mor­ba­jos, asz­ke­ti­kus funk­ci­o­ná­ri­us, aki ide­gen­ked­ve te­kint a te­rí­tett asz­tal­ra…

Angol—amerikai film­drá­ma (2008)

Nép­me­sé­be il­lő cso­da: a Le­gyen ön is mil­li­omos! in­di­ai ki­adá­sá­ban a Mumbai nyo­mor­ne­gye­de­i­nek föl­di pok­lá­ban ne­vel­ke­dett ti­zen­nyolc éves fiú (Dev Patel) el­jut az álom­fő­nye­re­mény ka­pu­já­ig. Csalt? Mel­lé sze­gő­dött a sze­ren­cse? Zse­ni? Vagy elő­re meg­ren­de­zett já­ték volt? Jel­leg­ze­tes bul­vár­kér­dé­sek. Ná­lunk. In­di­á­ban a rend­őr­ség ke­re­si rá­juk a vá­laszt. A val­la­tás so­rán fel­tá­rul a ko­rán ár­va­ság­ra ju­tott fiú egész gyer­mek­ko­ra, amit sze­mét­te­le­pen, egy kol­dus­maf­fia kar­mai közt, a bó­dé­vá­ros­ban, pi­a­cok bugy­ra­i­ban töl­tött, és az is ki­de­rül, hogy tu­laj­don­kép­pen haj­da­ni sze­rel­mét ke­re­si. A fil­met egy új di­gi­tá­lis tech­ni­ká­nak kö­szön­he­tő­en cse­kély fel­tű­nés­sel, nagy­részt az ut­cán és más ere­de­ti hely­szí­ne­ken for­gat­ták, ezért a ké­pi vi­lá­ga is rend­kí­vül erő­tel­jes. 2009-ben szin­te min­den Oscar- és a Golden Globe-díjat el­nyert.

Ma­gyar film­drá­ma (1978) • Nem is a ra­di­ka­li­zá­ló­dott ki­sebb­ség ural­ma, nem is az erő­szak in­téz­mé­nye­sü­lé­se, nem is az agy­mo­só ide­o­ló­gia pro­pa­gan­dá­ja, ha­nem a ki­szá­mít­ha­tat­lan­ság az, ami leg­in­kább ré­mü­le­tes egy dik­ta­tú­rá­ban. Hogy bár­ki bár­hol, bár­mi­kor ál­do­zat­tá vál­hat. An­gi Ve­ra (Pap Ve­ra) ár­va, szó­ki­mon­dó mun­kás­lány­ként hir­te­len be­ke­rül a ha­ta­lom elit­jé­nek fo­gas­ke­re­kei kö­zé. Nyug­ta­lan ter­mé­sze­te vá­la­szo­kat ke­res, ám men­to­ra, a ki­égett mozgalmár (Pász­tor Er­zsi re­mek­lé­se) nem épp a jó út fe­lé te­rel­ge­ti… — Gá­bor Pál film­je az­ál­tal emel­ke­dik ki a kor­szak kö­zel­múlt­tal szem­be­néz­ni igyek­vő moziterméséből, hogy búj­ta­tott mó­don ugyan, de az öt­ve­nes éve­ken túl meg­kap­juk a Ká­dár-kor­szak drá­mai kri­ti­ká­ját is. An­gi Ve­ra tör­té­ne­te még­is egye­te­mes­sé­gé­vel nyű­göz le iga­zán: fé­lel­me­tes pon­tos­ság­gal áb­rá­zol­ja a to­ta­li­tá­ri­us rend­szer ki­szá­mít­ha­tat­lan vol­tát.

Magyar dokumentumfilm (2012)

Jól em­lék­szünk, ugye, va­la­ha volt osz­tály­fő­nö­ki órá­ink­ra, de va­ló­szí­nű­leg nem (csak) jó ké­pe­ket hur­co­lunk ma­gunk­ban e negy­ven­öt per­cek­ről, me­lyek­nek szen­ve­dő vagy szen­der­gő ala­nyai le­het­tünk di­ák­éve­ink so­rán. Hej, ha már ak­kor tud­tuk vol­na, mi is az az in­ter­ak­ti­vi­tás, biz­to­san kér­tünk vol­na be­lő­le! A mai di­á­kok nem biz­tos, hogy kér­nek, de né­me­lyi­kük sze­ren­csé­re kap, s szin­te biz­tos, hogy mi­u­tán be­le­kós­tol­tak, tet­sze­ni is fog ne­kik a do­log.