Találkozópont

Az Eu­ró­pai Unió su­gal­la­tá­ra, mi­nisz­té­ri­u­mi hát­szél­lel rend­ha­gyó osz­tály­fő­nö­ki órá­kat szer­vez­tek ide­ha­za ta­valy ős­­szel a PROGRESS — Ha­tár­ta­lan egyen­lő­ség cí­mű pro­jekt ke­re­té­ben. A Ta­lál­ko­zó­pont Prog­ram­nak az volt a cél­ja, hogy a tíz és ti­zen­ki­lenc éves gye­re­kek-fi­a­ta­lok ta­pasz­ta­la­to­kat sze­rez­ve, iga­zi él­mé­nyek ré­sze­se­i­ként meg­is­mer­ked­hes­se­nek kü­lön­bö­ző hát­rá­nyos hely­ze­tű em­be­rek éle­té­vel. A tan­órá­kon já­té­kos for­má­ban és nem pusz­tán hall­ga­tó­la­gos rész­vé­tel­re ala­poz­va a fo­gya­ték­kal élők, a ci­gány­ság és az idős em­be­rek vi­lá­gá­hoz vit­ték őket kö­ze­lebb. Szo­li­da­ri­tás­ra, együtt­ér­zés­re, fe­le­lős­ség­vál­la­lás­ra és az elő­í­té­le­tek ki­nö­vé­sé­re han­gol­tak ezek az al­kal­mak, me­lyek­re negy­ven­egy te­le­pü­lés öt­ven­há­rom in­téz­mé­nyé­ben ke­rült sor, száz­ki­lenc esély­egyen­lő­sé­gi osz­tály­fő­nö­ki óra ke­re­té­ben, úgy­ne­ve­zett ta­pasz­ta­la­ti szak­ér­tők, az­az érin­tet­tek be­vo­ná­sá­val.
Irigy­lem a részt ve­vő ne­bu­ló­kat. Ne­künk, akik az is­ko­lát már jó rég ma­gunk mö­gött hagy­tuk (de csak­ugyan és min­de­nes­től fel­nőt­tünk-e?), ilyen al­kal­mak nem­igen adat­nak. Pe­dig sok­szor érez­het­jük: szük­sé­günk vol­na rá­juk.