Kultúra

Háromszázharminc éve született Johann Sebastian Bach

Sokat szenvedett a tehetsége miatt, de fájdalmas zenei motívumai is ugyanazokhoz tapadnak, melyeknek együttes jelzője: vallásos. Művészetével „a lábához juházta a mindenséget”. Így jellemzi versében Rónay György, s hogy mindig az öröm katedrálisát építette.

Ezt a dómot nem lehet lerombolni, különben meghal a világ zenéje, ahogyan Róma is, ha ledőlnek a Colosseum falai – mint Goethe jövendölte.
Bár a veszély korunkban egyre növekszik, annak a humanizmusnak, amely Krisztus óta Európa szellemi rendje a lélekben, még mindig a legtöbb esélye van. J. S. Bach zenei életműve „a világ bozótjába, ártó hatalmak ellen bűvös kört” von, szerkezetébe szövi a „teljes létet”, a szív békéjét teremti meg, a mindenség ritmusa lüktet benne, amely követi bolygónk mozgását, kiénekli a teremtés metafizikai üzenetét.

Vigilia-köszöntő, Végh György nevében is…

Különösen megható estére gyűlt össze a galéria ülőhelyeit is megtöltő, népes közönség március 3-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában. Ráadásul nem kizárólag katolikusok: az elsők között érkezett meg Fenyvesi Félix Lajos, a kiváló evangélikus költő és publicista, az Evangélikus Élet munkatársa. Ugyanígy a mai, ökumenikus időkre utalt a folyóiratok szabadpolca, ahol az ugyancsak evangélikus Credo mellett ott van a református Confessio és a Protestáns Szemle is. Hiába, ma már történelemnek számít az az időszak, amikor egy katolikustól azt sem vették szívesen, ha belépett egy protestáns templomba…

A Herman Ottó-emlékév tanulságai

2014-ben tematikus év keretében emlékezett az ország Herman Ottóra halálának századik évfordulója alkalmából. A centenáriumi év számos formában lehetőséget biztosított egyedülálló életművének megismerésére. A rendezvények sorából kiemelkedett a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítás. Az emlékév hivatalos lezárása 2015. február 26–27-én volt. Az ünnepség egy parlamenti és múzeumi konferenciát, szoboravatást és a Herman Ottó-díjak átadását foglalta magában.

A Jolanta-CD margójára

Azt hittem, elmondhatom, hogy Csajkovszkij életművét – beleértve a ritkán játszott operáit, szimfonikus költeményeit, korai darabjait – jól ismerem. Aztán rájöttem, hogy mégsem eléggé. Annak idején persze a Jolantát is hallgattam rádióból, lemezről; 2004-ben, a Bartók + Csajkovszkij tematikájú Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a minszki társulat vendégszereplésében láttam, aztán 2012-ben a Theater an der Wienben… Mégis, a New York-i Metropolitan februári élő „mozis” közvetítése kellett az újrafelfedezéséhez. (Mariusz Treliński rendező – merész gondolattársítással – Bartók Kékszakállújával állította párba a másfél órás egyfelvonásost. És Valery Gergiev vezényelt…!)

Budapesten mostanában jól állunk A bolygó hollandival. De egyáltalán Richard Wagnerrel. Az elátkozott hajóskapitányról szóló zenedráma skót partoknál játszódó 1841-es ősváltozatát az Operaház tartja műsoron; júniusban pedig a Művészetek Palotájában, a Budapesti Wagner-napokon az 1843-ban, Drezdában bemutatott „hétköznapi” verzió, vagyis a norvég közegbe helyezett Hollandi szólal meg nemzetközi énekesgárdával, Fischer Ádám vezényletével, Kovalik Balázs szcenírozásában. Azt persze még nem tudjuk, hogyan alakul a rendező elképzeléseiben a darab, mi lesz belőle a Müpában, hiszen a remekművek egyik előnye, hogy kimeríthetetlenek.

Szokatlan közönségsiker és fanyalgó kritikai visszhang – akár el is intézhetnénk ennyivel Clint Eastwood legújabb filmjét, az Amerikai mesterlövész ellentmondásossága azonban sokkal mélyebben húzódik holmi jegypénztárak és újságkolumnák szintjénél.

Beszélgetés Cser Krisztián operaénekessel

„Lásd ez az én birodalmam, / messze érő szép könyöklöm. / Ugye, hogy szép nagy, nagy ország?” – énekli Cser Krisztián A kékszakállú herceg várában. A fiatal művész éneke, karakterformálásai érzékenyek és kifejezők, nemcsak Bartók művében, egyik legkedvesebb szerepében, hanem Mozart, Wagner vagy Verdi világában is. Szegedi muzsikuscsaládba született (édesapja és nagyapja karmester, nagyanyja opera-énekesnő), kezdetben mégis inkább a számok világa, a matematika vonzotta jobban. És bár a zenei alapismereteket elsajátította, a szegedi piarista gimnáziumi érettségi után a Tisza-parti város egyetemén szerzett fizikusi diplomát, majd doktori tanulmányokat folytatott a Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetében. A szegedi zeneművészeti főiskolai kar magánének szakán tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem operaszakán végzett. Énektanára Marton Éva, színpadi tanára Kovalik Balázs volt.

Kvasznay Gulyás Margit képéhez

Sűrű jelekkel a történelem
Sovány törzsek várnak még időt
Törékeny határok vigasztalanságok
Messze a túloldal – ég szőtte fenyők