Kultúra

Beszélgetés Szathmáry Melindával, az Eclectica együttes vezetőjével – Sejtelmes mítoszok, hatalmas sziklák, a szikláknak csapódó óceán, és egy nép, amely évszázadokon át vágyakozott a függetlenségre. Ez Írország, amelynek lakói azoktól a keltáktól eredeztetik magukat, akik hárfájuk hangjával még az ellenséget is elvarázsolták. Legalább­is a mondák szerint. A zene és az ének hatalma, amely egy nép megmaradásának biztosítéka is, olyannyira fontos az írek számára, hogy országuk címerében is e húros hangszer látható. A hazánkban egyre népszerűbb hangzásvilágra Szathmáry Melinda énekes-gitáros még fiatal lányként figyelt fel a kilencvenes évek elején. Akkor még nem sejtette, hogy az ír gyökerű dallamok továbbgondolója lesz. Eclectica nevű zenekarával már másfél évtizede elegyíti az ír dallamkincset első­sorban a magyar és moldvai csángó népzenével. A formáció legújabb lemeze karácsonykor jelenik meg. Melindával, aki az együttes vezetője is, ebből az alkalomból beszélgettünk.

Hamvas Béla életműkiadása immár a 28. kötetéhez érkezett. A sorozat legutolsó darabja az Ördöngösök című, 1928–29 táján keletkezett regény, mely mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. Hamvas ebben az időszakban több szatirikus elbeszélést is írt. A magyar Hüperionban, 1936-ban így emlékezett vissza az Ördöngösök születésére: „Meg akartam ismételni azt a remek időt, amit a Szent János éjszakájának írása közben éltem, jól akartam mulatni. Több mint sikerült. Soha annyit nem nevettem, mint az alatt a hat hét alatt, amíg ez a mű elkészült.”

„Istenem, gondolta, az ember, aki voltam! Az élet, amely körülvett! Az erő, amely az enyém volt! Akkor sehol se éreztem idegenséget! Valamikor réges-régen teljes emberi lény voltam.” E keserű szavakat Philip Roth Akárki című regényében olvashatjuk. Főhőse már elmúlt hetven – ahogyan a szerzője is, hiszen Roth hetvenhat éves volt, amikor a könyv megjelent –, napjai előrehaladtával pedig azzal kell szembesülnie, hogy minden megváltozott. Pedig dehogy! Nem a dolgok lettek másmilyenek, csak ő öregedett meg.

Miért nézzünk télen izlandi filmet? – Már megszokhattuk, hogy időnként érkeznek érdekes filmcsemegék a gejzírek szigetéről is, de most ősszel valami több történt. Az októberben bemutatott Fúsi című film után még egy remek alkotás landolt a magyar mozikban Izlandról. A két film között érdekes kapcsolat, hogy a Fúsi címszerepét szenzációsan alakító Gunnar Jónsson a Kosokban is feltűnik a vásznon.

Interjú Illéssy Lenke öltözéktervezővel – Vonzó színek, előnyös szabásvonalak, magas gallérok, csipkebetétek és gyapjúcsodák fogadják Budán a Döbrentei utca stúdiójába lépő vendéget. Az egyedi kabátok, tunikák, kosztümök és esőkabátok a plázák tucattermékei helyett egy „friss magyar brand” részei, melyet egy fiatal designer, Illéssy Lenke hozott létre. Az ille-olla megalapítója eredetileg református lelkésznek készült, de az alkotás öröme egész életében vonzotta. A ruháit bevallása szerint olyan nőnek készíti, aki a hivatása mellett kiteljesedik a családjában is. „A nőnek, aki felpattan egy biciklire, de vezet autót is, ha kell, gyereket nevel, és szereti a munkáját is” – fogalmaz a művész. A fiatal alkotót két kisgyermeke, vállalkozótársa és egyben ikertestvére, illetve az általa megálmodott ruhák társaságában ruhatervezésről, divatról, családról és nem utolsósorban a Gondviselésről kérdeztem.

Anger Ferenc Puccini Triptichonjáról – Párizs, Szajna-part; egy zárda Siena közelében; Firenze, Buoso Donati hálószobája – Puccini egyfelvonásosainak helyszínei. A zeneirodalom egyik legkülönlegesebb „ötlete” és vállalása; három zseniális opera, egy naturalista dráma, a líra és a komédia egy este. A Triptichont decemberben az Erkel Színház tűzi műsorára. A beugró rendezővel, Anger Ferenccel a bemutató előtt beszélgettünk szentről és profánról, tisztaságról és gyarlóságról, Puccini átfogó, érzékeny humanizmusáról…

Virágh András Gábor zeneszerzői sikereiről – Nagyapja és édesapja nyomdokait követve immár öt és fél éve a budapesti Szent István-bazilika orgonistája. Virágh András Gábor elfoglalt művész, aki a liturgikus szolgálat mellett rendszeresen hangversenyezik, vendégkórusokat kísér, turnézik… – és alkot. Az utóbbi időben egyre bővült és színesedett műjegyzékpalettája; e mostani, sikereket hozó esztendő pedig bővelkedett a zeneszerzői munkásságát elismerő visszajelzésekben.

„Azok, akik keresztre feszítették – ezt minden további nélkül el kell nekik ismerni –, soha egy percig sem vádolták Krisztust azzal, hogy unalmas alak lett volna. A későbbi nemzedékekre maradt az a nemes feladat, hogy ezt a felforgató hangot megfelelő hangtompítóval lássa el, és az unalom levegőjével vegye körül. Sikerült jól lenyesni Júda oroszlánjának karmait, szelíd és alázatos szívű cicát csinálni belőle – jámbor öreg hölgyek és sápatag káplánok háziállatává szelídíteni.”