Mikulás vagy Télapó? – hangzott el a kérdés az egyik fővárosi mozi termében. A választ ugyan magunk is kitalálhattuk volna, de helyettünk Gryllus Vilmos Kossuth-díjas zeneszerző és előadóművész mesélte el. „Történt egyszer, hogy egyik évben Mikulás vállára vetette a zsákját, amikor is egy nagyot nyilallott a háta, lerogyott, és ágynak esett. Fájós derékkal fekve épp azon töprengett: hogyan fogja elvinni a gyerekekhez az ajándékokat, ha meg se bírja emelni a nehéz puttonyt? Ekkor kopogtattak az ajtaján: Télapó érkezett a messzi északról, aki a hófelhőket fújja-rázza, fehér takaróval borítja be telente a földet. Nos, Télapó csodálkozva látta, hogy Mikulás az ágyat nyomja betegen decemberben, és jószívűen felajánlotta, hogy idén elviszi a gyerekeknek ő a csomagokat, ha kap megfelelő cím- és ajándéklistát. Így is történt, Télapó Mikulás felépüléséig évekig hordta a gyerekek cipőjébe az ajándékokat. De mi történt akkor, mikor Mikulás végre meggyógyult?” A kérdésre Gryllus Vilmos tovább meséli a választ gyerekműsorain – dalokkal, történetekkel, csellóval, furulyával, hegedűvel, angyalokkal, és nem utolsósorban, ahogy ő fogalmazza, mindezt „szeretetbe csomagolva” adja. Legelőször erről kérdeztem.