Közelkép

Találkozás Sterczer Hildával

A törékeny, szép, tiszta szemű fiatal nőt, a legeredményesebb magyar hegymászó, Erőss Zsolt oldalán ismerte meg az ország. Férje mellett állt jóban-rosszban: a szédítően magas hegycsúcsokon, a kórházi ágy mellett, és akkor is, amikor csak lélekben követhette őt az expedíciókra. Tavaly májusban minden megváltozott. Erőss Zsoltot és hegymászó társát, Kiss Pétert a Himalája nem engedte többé haza, az itthon maradt feleség és anya a figyelem középpontjába került. Interjúkat adott, higgadtan és pontosan nyilatkozott. Nem sírt, nem zokogott, nem mutatta fájdalmát. Legalábbis a kamerák előtt nem. Pedig vesztesége óriási volt. Sterczer Hildával, a legnagyobb magyar hegymászó feleségével fájdalomról, gyászról, hitről, reményről, Istenről és a hegyekről beszélgettünk.

Léder László pszichológus az apaságról

„Ha felteszi valaki azt a kérdést, hogy ki a fontosabb, az apa vagy az anya, visszanyúlok a magyar nyelv bölcsességéhez, amelyik mind az apát, mind az anyát szülőnek nevezi. Ezek szerint egy gyermeket ketten szülnek meg…” E szavak az Andrek Andrea és Léder László pszichológusok által „kispapáknak” írt APA-füzet végén olvashatók. A szerzőpáros férfitagjával – aki az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója – az apaszerep változásáról és az ezzel kapcsolatos félreértésekről beszélgettünk.

– Miért gondolták úgy, hogy szükség van egy ilyen kiadványra?

– Azért, mert az apasággal, az apa családban, gyereknevelésben betöltött szerepével magyar nyelvű kiadványok nemigen foglalkoznak. Illetve, ha vannak is ilyenek, akkor sem tükrözik azt a modellt, melyet szerzőtársammal helyesnek gondolunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a család egy férfi és egy nő egysége, ahol a gyermekvállalás közös ügy, ahol a férfinak és a nőnek egyenrangú szerepe van. Még szakmai körökben is egy olyan felfogás uralkodik, amely szerint a középpontban az édesanya áll, őt veszik körül a gyerekek, és az apa ezen a körön kívül helyezkedik el. Az ő kapcsolata a gyerekekkel csak az anyán keresztül valósul meg.

Beszélgetés Ternyák Csaba egri érsekkel

– Lassan egy esztendeje, hogy – kormányzati kezdeményezésre – megindult a kötelezően választható hitoktatás az állami iskolákban. Milyen tapasztalatokat szerzett mostanáig?

– A kezdeti nehézségek után számos kérdés menet közben megoldódott, ma már egyre gördülékenyebben folyik az oktatás, s reményeink szerint hosszú távon meghozza majd a várt eredményeket. Ennek a rendszernek kétségtelen előnye, hogy olyan gyerekek és fiatalok is hitoktatásban részesülnek, akik korábban valamilyen oknál fogva kimaradtak belőle, most azonban a szüleik kérték ezt. Fontos szempont még, hogy most senki nem kényszerül arra, hogy a játék, a sport vagy a hitoktatás közül kelljen választania, tehát a hittan visszakapta rangját az iskolában. Még van azért néhány megoldásra váró feladat a rendszer teljes kiépítéséig, de az oktatási szakemberek dolgoznak ezen.

Szegedi találkozás Kondé Lajos dómplébánossal

Közhely: a templom jel – felkiáltójel. Messzire látszik, eligazít, toronyirányba fordít. A templom néha képes egy nagyvárost is maga köré rendezni: centrum, igazodási pont lesz – és az is tud maradni. Ahogy például Bécsnek „csúcsa” és forgástengelye a mindenhonnan látszó Stephansdom, úgy Szegeden a Fogadalmi templom az első, amely kettős tornyával már távolról beazonosíthatóvá teszi a várost. De a szegedi dóm nemcsak meghatározó látványelem, vonzó turisztikai célpont, hanem valódi fórum, spirituális központ is. Élettel és kihívásokkal teli. Kondé Lajos plébános 2001 óta vezeti-formálja a nagy vonzáskörzetű, különleges egyházközséget. Húsvét közeledtével a szegedi valóságról, a feladatokról és a hitelességről beszélgettünk, de a témát és az ünnepi hangolódást messzebbről, a Genezáreti-tó partjáról indítottuk. Nemrég ugyanis egy szentföldi zarándoklaton vett rész…

– 1986-ban jártam először a Szentföldön, a bécsi ferencesekkel. Az utazáshoz szükséges pecséteket a kinti konzulátuson kérték meg nekünk. A maga rendszerváltozás előtti izgalmával különleges, szép élmény volt számomra. Akkor tátott szájjal néztem a Szentírásból jól ismert helyeket, amelyek másféle valóságként jelentek meg. Leszűrtem azt, hogy a ma látható, jobb-rosszabb állapotban lévő nevezetes épületek legnagyobb része nem Jézus korából való. A természeti környezet mélyebb benyomást tett rám: a Genezáreti-tó, a Tábor-hegy… – és az akkori látogatás alkalmával, egy kétnapos sivatagi túra keretében felmentünk a Sínai-hegyre is. Ott fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy igazán a táj adja vissza a miliőt, azt a világot, amely Jézus korát jelenti. Ott – a máig változatlant szemlélve – érti meg, éli át az ember a hegyek szimbolikáját, Jézus példabeszédeinek képeit, hasonlatait, a halfogás jelentőségét… Első látogatásom óta ez jelenti számomra a Szentföldet.

Megoldódott a Szent Grál rejtélye?

Messze fönt a gyerekkor felhőfodrai, a kezemben Wolfram von Eschenbach Parzivalja. Ez a sokrészes könyv, amelynek strófái Richard Wagnert is elragadták. Zenedrámájában alázatosan leborult az örök Grál előtt.

Nagybácsikám arca tűnik fel a felhő fodrai közt, ahogyan akkor, amikor egy különös történetet mondott el nagycsütörtökön egy hegyről. A falunkat övező Aranyhegyről, bércekről, melyek egymásba kapaszkodva őrzik a történet titkát: – Holnap, nagypénteken délután menj ki a hegybe, megnyílik, szaladj be rajta, rengeteg kincset lelsz. De siess, mert hamarosan bezáródik, és te ott maradsz.

Könyvespolc

Immár huszonötödik kötetéhez érkezett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Sapientia Füzetek című sorozata. Ezekben a kis könyvekben a legtöbbször a főiskola által szervezett konferenciák anyaga jelenik meg. A legújabb kötetben a 2013. november 16-án megrendezett tanácskozás szövegeit olvashatjuk, melynek központi témája a megváltás volt.

Látogatás Ferihegyen – kifutópályán, tűzoltóságon, kápolnában

Évi hatszázezer légi járat Magyarország fölött, évi hatvanmillió ember a levegőben. Nyolcvan százalékuk átrepül a légtéren, míg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre érkező vagy onnan induló járatok száma kilencvenezer, ami majdnem egy magyarországnyi utast jelent. És a legszebb az egészben, hogy mindnyájuknak története van. Megismerkedhetünk most néhánnyal, miközben a nemrég megáldott reptéri kápolnában időzünk. De pilóták történeteivel is találkozhatunk, egyúttal bepillanthatunk oda, ahova utasként nemigen lehet, a pilótafülkébe vagy a hangárba, sőt a légi irányítók világába is.

Virágvasárnap üzenetével

Az evangéliumok tanúsága szerint a Jeruzsálembe bevonuló Jézust az emberek pálmaágakkal köszöntötték. A pálma a győzelem és a diadal jelképe. A mediterrán vidékeken a fák királynőjeként tartják számon. Egyiptomban, Babilonban, Arábiában, Föníciában a termékenység, az anyaság és a születés fájaként tisztelték.