Az idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy 1983-ban a Ferenciek terén (az akkori „Felszab” téren) napokig feltűnést keltett a kegytárgy- és könyvesbolt előtt kígyózó rendkívül hosszú sor. Pedig nem osztottak ingyen semmit, csak egy frissen megjelent könyvet árultak. Könyvért pedig ritkán állnak sorba az emberek.
Endrédy Vendel zirci apát börtönben írt jegyzetei
Évente több olyan könyv is napvilágot lát, amely a kommunista diktatúra működését bemutatva az elnyomó rendszer kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. Ezek közül kiemelkednek azok a kötetek, melyek az üldözöttek visszaemlékezéseit vagy más, általuk írt jegyzeteket tárnak a nagy nyilvánosság elé. Ezeknek a munkáknak a sorába tartozik a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség gondozásában megjelent, Endrédy Vendel zirci apát feljegyzéseit tartalmazó kötet is. A forráskiadványt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán mutatták be az érdeklődőknek.
A Hitélet és a Képes Biblia atyja
Szerdahelyi Csongornak a nyolcvankét éves Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki püspökkel készült interjúkötete nem csupán egy fordulatokban és eredményekben gazdag élet rajza, hanem közép-európai történelem is egy magyar főpásztor életútjának tükrében. Volt idő, amikor úgy tekintettünk „Jugóra”, mint egy bizonyos fokig szabad országra. A Hitéletet olvasva megismerhettünk egy nálunk már nem létező falusi világot, és egy ennek a társadalomnak szóló népszerű lapot.
Világ-nézet katolikus szemmel
„A gondolat végül széttör minden káprázatos formát, – keserves út ez az egyszerűség felé. Keserves és hosszú az út a bizonyítástól a kinyilatkoztatásig, az okolástól az axiomatikáig, – keserves, hosszú út, mert: élet. S az élet a bizonyíték. Lehetnek szégyenei a logikának az axiómák. De az igazságnak remekei. Keserves és hosszú az út a léttől a megismerésig, a megismeréstől a fölismerésig. A megismerés üdvözítő módja nem a megfogalmazás, hanem a teremtés. A fölismerésé a küzdelem. Így születik a nyugalom: nyugtalanságok egyensúlya.”
(Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
Cigányokhoz került a keresztút másolata
Tíz cigány közösség kapta meg Bada Márta roma festőművész Jézus szenvedéstörténete című képsorozatának másolatát május 24-én, Budapesten, a Párbeszéd Házában. Az eredeti képeket a festő az Ars Sacra Alapítványnak adományozta, s reméli, hogy egyszer egy cigány templomba kerülhetnek majd.
Ezúttal a vanyarci, kállói, mátraverebélyi, esztergomi, alsószentmártoni, pécsi, váci, valkói, tuzséri és nyíregyházi cigány közösségek kapták meg a keresztút másolatát, korábban pedig a Jezsuita Roma Szakkollégium gazdagodott vele. Voltaképpen hogyan is kerültek hozzájuk a képek? Néhány éve Szekeres Erzsébet textilművész ajánlotta Bada Mártának, hogy készítse el a keresztutat. „Hazamentem, rajzolgattam, egy évig dolgoztam, és aztán szóltam Erzsébetnek, hogy nézze meg, jó-e, amit csináltam” – mondta el a képek átadásakor a művésznő. Jó lett, s a cigány közösségek maguk jelentkeztek az Ars Sacra Alapítványnál, hogy szívesen befogadnának egy-egy alkotást.
Az új evangelizáció útjai
Csendben elsiklottunk egy fontos évforduló felett: II. János Pál pápa harminc esztendeje hirdette meg az új evangelizáció lelkipásztori programját. 1983. május 9-én Haitin, Port-Au-Princben egy olyan missziós munka megkezdésére szólított fel, amely új lesz lelkesedésében, módszereiben és kifejezésmódjában. Célja, hogy a hagyományosan keresztény országok lakóit újból elvezesse a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra.
Az első, amit meg kell állapítanunk, hogy a globális Nyugat, amelynek missziójára az új evangelizáció elsősorban irányul, még nem tért meg. Sőt, az egyre szélesebb körű szekularizáció jeleit mutatja, gyakran az államhatalom segítségével, bizonyos – rosszul értelmezett – emberi jogokra is hivatkozva. Neves szerzők, például George Weigel és Henri Boulad Európa „krisztofóbiájáról” beszélnek, egy olyan magatartásról, amely tudatosan fordul szembe a kontinensünk szellemi és kulturális identitását meghatározó keresztény hittel. „A múltat végképp eltörölni” jelszavának jelentését, az „ezentúl minden másképpen volt” kiszólás tragikus értelmét sajnos jól értjük és ismerjük ezen a tájon.
Elmélet vagy élet
Dóra már két éve egyedül nevelte Rékát. Házassága Attilával zátonyra futott, amikor a kislányuk még csak egyéves volt. Igaz, a „hajó” az évek során már többször megfeneklett. De a gyermek jövetele, mint a jó szél a tengeren, lendületet adott a két fiatalnak. Később derült ki, a lendület csak arra volt elég, hogy még gyorsabban ütközzenek a sziklának.
Dóra a süllyedő hajót szinte azonnal elhagyta az akkor éppen tipegő Rékával. Férje némán nézte végig az elköltözést. Hangos szó akkor már nem volt köztük. Attila csak később ocsúdott a fájdalomból, s mint a megsebzett oroszlán lendült támadásba: a gyerekért. Mindent megpróbált, hogy a kislányt neki ítélje a bíróság. Hamis vádakkal, botránnyal is fenyegetőzött. Sztárügyvédet fogadott, és egy ízben még a gyerek elrablásával is megpróbálkozott. Mondják: egy válás mindig csúnya, de vannak fokozatai. Ez a válás a skála felső határát súrolta.
Gianfranco Ravasi bíboros a Népek udvaráról
Még XVI. Benedek pápa kezdeményezésére indult nemzetközi rendezvénysorozat Népek udvara néven. E találkozókon a Szentszék lehetőséget kíván biztosítani a hívők és nem hívők párbeszédének elősegítésére. Az események szervezője a Kultúra Pápai Tanácsa, melynek elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros a sorozat „nagykövete”. Ő vezette idén a Vatikánban a római kúria nagyheti lelkigyakorlatát is. A Szent István Könyvhét ünnepélyes megnyitóján ő kapta teológiai munkásságáért az idei Stephanus-díjat. Az átadáson nem tudott jelen lenni, mert épp Mexikóban volt, a Népek udvara ottani eseményén. Visszatérése után, a Vatikánban beszélgettünk vele az általa képviselt programsorozatról.
– A Népek udvaráról szóló magyarországi hírek legtöbbször a hívők és nem hívők dialógusáról szólnak. Kikkel kívánnak párbeszédet folytatni? Csupán az ateistákat akarják meggyőzni tévedéseikről?
– A Népek udvara a heródesi jeruzsálemi zsidó templom melletti egyik térről kapta a nevét, ahol Jézus is megfordult. Ez a tér mindenki előtt nyitva állt. A templom körül találkozott a zsidó és a pogány világ. Akik odamentek, nem a zsidó hitet, hanem más vallásokat követtek – az akkori szóhasználat szerint tehát pogányok voltak –, más istenségben hittek. Ezért használta XVI. Benedek pápa a hívők és nem hívők találkozójának megnyitóján a Népek udvara (atrium gentium) kifejezést. A világ számos országában, legutóbb Mexikóban jártunk e párbeszéd jegyében. A beszélgetések témái az élet alapvető kérdései: a létezés és a tudományos kutatások, a művészetek és a transzcendens kapcsolata. Minden találkozó más. Volt, ahol főként katolikusok beszélgettek a nem hívőkkel, de Stockholmban például a lutheránusok, Bukarestben pedig javarészt az ortodox hívek. A Népek udvara nem csupán hívők és nem hívők párbeszéde. Persze vannak meggyőződéses ateisták, s velük is próbálunk kapcsolatot teremteni. Ugyanígy teszünk az érdektelenekkel és a keresőkkel is. Szeretnénk olyan helyet biztosítani a párbeszédnek, ahol a mai művészet és társadalom ismét megtalálhatja igazi értékeit. Ez természetesen megengedi a különböző kultúrák egymás mellett élését is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai világban „kultúrája” van az erkölcs nélküli, közömbös életnek. Arról van szó, hogy hívők és nem hívők számára egyaránt igazságosabb társadalmat építsünk. Sokszor érzékeny kérdéseket is felvetünk: az életről és a halálról, a fájdalomról, a rosszról, de akár a szerelemről is, amelyet sokszor nagyon felszínes módon élünk meg. A Népek udvara tehát a párbeszéd helye, nem térítés, de tanúságtétel a hitről, azaz evangelizáció.