Erdő Péter bíboros a szeretet logikájáról a Szent Margit-emlékmisén
Az ólomszürke, hideg pára a reggeli órák elmúltával is csak lassan, álmosan oszladozott a Margit-sziget fái, bokrai között. Nyögtek az ágak a fagyott hó súlya alatt, s csak itt-ott hallatszott néhány korán kelő madár halk szárnysuhogása. Fehér lepel borította a domonkos apácák kolostorának romjait is, ahol egykor egy királylány, klauzúrába zárva, tizenhét éven át mormolta vég nélküli imáit, s ahova most, áldozatos életére emlékezve tisztelői, példájának őrzői gyülekeznek. A hajdani Nyulak szigetén évről évre hívők sokasága keresi fel IV. Béla leánya, Margit sírját, hogy a szent hozzájárulását kérve, közelségéből erőt merítve próbáljon tovább boldogulni nemzetének és saját sorsának útvesztőiben.