Család

A gyerekházprogram folytatódik – A Somogy megyei Csökölyben járunk; állítólag itt terem az ország legnagyobb, néha akár alma méretű epre. A gyerekház logója is az eper, amelyben egy anyai és egy gyermekarc sziluettje fordul egymás felé. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának munkatársaival érkezünk, abból az alkalomból, hogy mostantól az Emmi támogatásával folytatódik a 2009-ben európai uniós finanszírozásból és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakmai felügyeletével elindult gyerekházprogram.

Pünkösdkor újra és újra elhangzik, hogy a bábeli nyelvzavar újszövetségi feloldása a Szentlélek kiáradásának csodája, amikor „mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (ApCsel 2,6). Mégis, legfájdalmasabb tapasztalatunk talán éppen az, hogy folyamatosan félreértjük egymást, és így nem tudunk kapcsolódni egymáshoz.

Interjú Bálint Sándor szülész-nőgyógyásszal – „Az asszony tökéletes teremtmény, arra született, hogy gyermekei legyenek, és ősi tudással rendelkezik a saját működésével kapcsolatban. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt tisztelettel, szeretettel és alázattal segítsük” – vallja a negyvenöt éve szülész-nőgyógyászként dolgozó Bálint Sándor. A hetvenegy éves orvos, pszichoterapeuta, szexológus szakember elhivatott úttörője és képviselője az úgynevezett természetes szülésnek, mely szemlélet nem ellentéte a jelenlegi orvosi protokollnak, hanem kiegészítője annak. Bálint doktorral – a születés hete alkalmából – nőkről és asszonyokról, szülésről és születésről, apákról és bábákról, illetve az egészségügy helyzetéről beszélgettünk.

Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék a nagymamámra, akinek azért is hálás lehetek, mert felnevelte az édesanyámat. Anyák napján rá is emlékezem, és igyekszem minél több régi történetet mesélni a kislányomnak. Az emlékek révén ugyanis mama és mindenki más, aki már nincs velünk, mégis él. Eleven társunk, aki talán őr angyalként vigyáz ránk. Sokszor emlegettem már őt, írtam róla, hiszen mellette nőttem föl. Tőle kaptam az első imakönyvemet. Ő ajándékozott meg egy kék fedelű emlékkönyvvel, amelybe bejegyezte útravalóul: „Légy szerény, mint az ibolya, melyet sötétben is elárul illata.”

Anyák napi riportunk – vendégségben a Kubik családnál. – Hét gyermek, egy szorgos anya és egy lelkes apa története mesébe illően indul: a fiatal férfinak megtetszik a nő, udvarol neki, majd három nappal később megkéri a kezét. A nő még húzódozik egy kicsit, de három hónap elteltével igent mond. A döntést eljegyzés és egy karácsony előtti, téli esküvő követi. Ildikó és Zoli már a házasságuk elején tudták: legalább öt gyermeket szeretnének. Végül heten születtek meg. A két lány és az öt fiú mozgalmas életet él a békés családi fészekben: rengeteget pingpongoznak, fociznak, utaznak és játszanak. A házastársak bíztak magukban, a munkabírásukban és abban, hogy ha becsülettel teszik a dolgukat az életben, akkor a nehézségek megoldódnak. Tavaly novemberben, két héttel legutóbbi szülése után Ildikó súlyos betegségen esett át. Ezt követően a család új utakra indult: hitet és befogadó közösséget keresett és talált. A kezdetekről, a hétköznapokról, a hit kereséséről és a közösség fontosságáról beszélgettünk, vendégségben a Kubik családnál.

Haragkezelés, avagy a lélek mozgását kísérő pedagógia – „Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, / Hagyni kell, hadd vigye a szél. / Homokba kell írni a bűnt, amivel megbántott más, / Mielőtt megjegyezhetnéd. / Oda kell menni, megölelni, akkor is, / ha nem te vagy a hibás. / Odamenni, esélyt adni, elengedni minden tartozást.” Pintér Béla keresztény könnyűzenész dalszövege ez. És hát valóban: tudni kell megbocsátani. No de hogyan? Mit kezdhetnénk a haragunkkal? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató azt vallja: nem baj, ha haragszunk, de nem mindegy, hogyan. Szerinte a harag kezelése tanulható és tanítható. Gyermekként mindenki a „haraglétra” alsó fokán áll, és ha nem tanítjuk, ott is marad. Pécsi Rita, aki egyébként maga is gyakorló szülő, április 16-án, Budapesten, a pasaréti Kájoni Házban „edzéstervet” mutatott be a harag kezelésére.

„Miért adják ki 2012-ben azt a könyvet, amely nem sokkal a minden életkapcsolatot szétszakító háború után, 1949-ben jelent meg? Azért, mert minden bizonnyal ma is telibe talál” – írja Ida Friederike Görres Házasság és magány című könyvének ajánlásában Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz filozófus. A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője négy kis levélben járja körül – nem csupán elméletileg – a címben felvetett témát. Minden korban létezett a házasságnak valamiféle formája. A modern időkben a nemiségről kialakult kép szétzilálódott, férfi és nő kapcsolatáról megannyi felfogás létezik.