Posztumusz díj Szőnyi Zsuzsának

A Prokop Péter-díj Alapítvány február 23-án úgy döntött, hogy idén a kitüntetést Szőnyi Zsuzsának adományozza. Indoklás: A magyar irodalom és az emigrációba kényszerült kultúra érdekében kifejtett irodalmi munkássága, a Prokop Péterrel is barátságban töltött római idő értékgazdagítása férjével, Triznya Mátyás festőművésszel. A díjat június 27-én Csepelen, az Erdei Éva Galériában Varga Lajos püspök, fővédnök adta át Triznya Istvánnak (Mátyás testvérének), aki bejelentette: a zebegényi Szőnyi István Múzeumnak továbbítja, amely a Zsuzsa-relikviáknak is otthona.

A szent zene lélekhódító erőterében

Baróti István orgonaművész halálára

Az örök hangzatok csöndje már az övé, amelyről sokszor beszélt, ha szeretett hangszere szóba jött. Liturgia és magas szintű szent zene együtt élt művészetében. Amikor előadóként járta Európát, azt írták róla, hogy egyike azoknak, akik Liszt Ferenc műveit a leghitelesebben értelmezik, még a kottaképek szünetjeleit is „hallhatóvá” teszik, egy másfajta csend angyali skáláján. Ez az ihletettség a belülvalók kegyelme.

Sok hangversenyén jelen voltam, s mindig lírai színekben tündöklő intellektuális készségét csodáltam, ha Bachot vagy romantikusokat játszott. És azt az alázatát, amely az adott szerzőhöz kötötte. Kiváló adottságú orgonaművész volt, a zenei szabatosság kötelezvényével követte a stílust, az alkotói szándékot. Mindezt tehetséggel, kivételes tudással, ízig-vérig hangszerismerettel lehet elérni. A hangszíneket (regisztereket) Gergely Ferenc iskolájában tanulta.

Az est csöndjében

Elhagyott, rozsduló vasúti sínek közt botladozom, s pillanatonként megszakasztja léptemet egy-egy feltülekvő emlék. Pályák szakaszán forró nyári vagy jégkörmös téli tüske. A gyermekkor s az ifjúság útja azonban az otthon jóvoltából mindig zöldágas…

Káplánunkkal a Gödörbe (itt Güdörnek nevezték) korcsolyánkkal a jeget karcoltuk, és ő megtanított a téli sport elegáns technikájára, nyolcasok, körök rajzolására. Hittant még iskolában tanított, folytonos „párbeszédben” állt az igazgatóval, aki hatalmasan utálta a papokat, az egyházat, és persze azokat, akik ide tartoztak. Így nem vettek fel a közeli gimnáziumba. Azzal vádolt az igazgató, hogy a „dicső” Tanácsköztársaság „ünnepén”, amikor az udvaron osztályonként sorban álltunk, és gyors beszédű tanárunk „gondolatait” hallgattuk, melyeket papírról olvasott, tüntetően kinevettem. Nyolcadikba jártunk, kamaszjavakkal feltöltve, amikor az életkor egyik sajátossága az, hogy szeret mindent a fonákján szemlélni. Ebben az esetben nem fonákjára került az „ünnep”, hanem kritikai pannóra, nem a mi szándékunkból: galambraj húzott át közelmagasban, és a felolvasásra rendelt kéziratot megtisztelte. Akik figyeltük, azonnal reagáltunk a hitelesítő galambpecsétre, és nevetni kezdtünk. Nem harsányan, csak úgy, szalonképesen, ami mégis elegendő volt, hogy az erősen „elvtárs-töltésű” direktor kiszúrjon – csupán engem.

Élet-muzsika

Van zene, amely felhőket ostromol, van zeneköltő, aki egyenesen az „égből” jött. Ilyen Mozart. Sokszor olvastam, idéztem azt a levelét, melyet halála előtt három hónappal írt szövegkönyve szerzőjének; érezte korai halálát, mégsem lázadt: Előbb végeztem, de az élet mégis szép volt…

Nem csupán a zene mesterei dalolják az élet magasabbrendűségét a világ próbái között. Maga az élet emelkedik minden fölé, s ha csupán átsuhan egy-egy pályaszakaszon, képes örök értékű nyomot hagyni. Bizonyság rá a természet is, például tiszavirágok ellobbanó, felejthetetlen órája (órái a szépnek), de az ösztönös gyöngédség, embert megszégyenítő gondosság, amelyről az állatvilág tanúskodik.

Megújuló búcsújárás, mai zarándoklatok

Barna Gábor néprajztudóssal beszélgettünk

Zarándoklatkonferenciát tartottak május 22-én a Sapientia főiskolán. Időszerű téma, változó világunkból sem hiányzik a spiritualitás igénye, a nyugtalanság, amely az ember szabadságából fakad, és a Végtelenre irányul. A konferencián feltűnést keltett Don José Brosel Gavilá spanyol szerzetes, a Menekültek és Útonlévők Lelkipásztori Ellátásának Pápai Tanácsa vezetőjének előadása. A népi vallásosság értékeit hangsúlyozta. Nálunk ezt az értékrendet kétellyel fogadja a papság – mondta felszólalásában Barna Gábor néprajztudós professzor, és megjegyezte: a népi vallásosságot nem tanítják a hittudományi főiskolákon, pedig az nem csupán értékei miatt lenne fontos, hanem pasztorális szempontból is.

A konferencia után beszélgettünk Barna Gáborral, aki A megújuló búcsújárás és a mai zarándoklatok címmel tartott előadást. Ennek témájához kapcsolódva válaszolt a kérdéseinkre.

Zarándoklás időben, időn kívül

Az idő a tavasz, a nyár, az esztendő. Gyalogtúrával vagy autóval, divatosabban motorkerékpárral. Esetleg leszállni a stílusos kék autóbuszról, és megkeresni a legmagasabb, „felhő- sisakos” tornyot.

Van ilyen, nem messze, a gyalogos mezőn túl: Pásztó Szent Lőrinc-templomának tornya. Mögötte mélyzöld hegygerincek, várak és víztározó. Hat-hét kilométer háromszögben kanyarog az út, melyet a magas torony lezár. És kiindulópontja is a kistájnak, amelyben mégis századok férnek meg egymáson és egymás után, ahogyan az építészet meghagyta. Két szögpontján is két templom, Köpenyes Mária-falképpel. Középen virágos búcsújáró hely. A nevek így következnek: Szőlős, Maconka, Szentkút, Cserhát- és Mátra-ölelésben. A hegyek itt védőfalak, amint az oltalmazó Mária köpenye. A XIV., XV. és XVIII. század találkozik azzal a spiritualitással, amelyet századunk sem törölhet ki a történelemből és a népi lelkiségből. Az időtlenséget meg végképp nem; a kereső ember nyugtalanságait: egyre közelebb kerülni „a csillagok Teremtőjéhez”.

Szükséges föltétel

A szó, régiesen ige, a nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek hang alakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van, folyamatos nyelvi közlés, emberi hang.

 

Hallgatok bölcs okfejtéseket, s gondolatom a teremtő (nem alkotó!) szón jár, a Biblia kijelentésén: „Szól Isten: »Legyen világosság! És világosság lett…«” A Szó (Verbum = Ige) az Újszövetségben maga a megtestesült Isten, aki szóval gyógyított, vigasztalt, feltámasztott, feloldozott – megbocsátott. Emerson, a neves esszéista, gondolkodó ezt írja: „A szavak és a tettek az isteni energia nem is annyira eltérő módozatai. A szavak is tettek, s a tettek is a szavak fajtái.”

Karácsony, húsvét, pünkösd

Bálint Sándor fő műve német nyelven

 

A Magyar Művészeti Akadémia Makovecz Termében az akadémia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoportja és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága rendezésében április 30-án bemutatták a száztíz éve született néprajztudós címben jelzett, németre fordított könyvét. A szerző autóbaleset áldozata lett 1980. május 10-én.