Török Csaba

Evangéliumi szakaszunk alaphangját egy sajátos feszültség adja meg: Jézus eljövendő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél az apostoloknak, akik eközben arról kezdenek vitatkozni, hogy vajon ki az első közülük. A kontraszt oly erős, mintha két egymástól teljességgel idegen világ állna egymás mellett, mintha Jézus teljes magára maradottságban lenne apostolai körében. Hogy áttörje ezt az elválasztó határvonalat, leül és tanítani kezdi a tizenkettőt.

Evangéliumi szakaszunk egy feszült kérdéssel kezdődik: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus nagy eucharisztikus beszédére történik itt utalás, amelyben ő saját testét ételként, saját vérét italként mutatta be: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Ha valaki eleven képi fantáziával gondolkozik, tényleg beleborzong e szavakba.

Jézus kenyérszaporításai különös helyet foglalnak el az evangéliumokban. Nem pusztán arról van szó, hogy ez a legnagyobb „tömegesemény”, hiszen több ezer ember tanúsíthatja az isteni hatalom megnyilvánulását – a kenyérszaporítás súlya nem a tett „marketingértékében” keresendő. Ha meg szeretnénk érteni, miért is vált ez a jézusi csoda – vagy ahogy János fogalmaz: ez a „jel” – ennyire jelentőségteljessé, akkor kettős horizontjában: az Ószövetség és az Újszövetség távlatában kell olvasnunk.

A halál az emberi létezés legnyilvánvalóbb és leginkább drámai, feloldhatatlan kérdése. Amennyiben egy végigfutott életpálya végén ér bennünket, akkor vigasztalhat a tudat: az élet mégsem volt hiábavaló, sikerült súlyt adni létezésünknek.

A keresztény hit középpontja a Szentháromság misztériuma, a Hármas-egy Isten titka, amely elkülönít minket minden más vallástól. A harmadik személy – akit olykor szinte teljesen elfelejtünk, s csak a kötött imák formuláiban említünk meg – ünnepe a pünkösd, a Jézus által megígért hatalmas nap.

Húsvét negyedik vasárnapján a jó pásztor perikópája hangzik fel. Azt ünnepeljük ilyenkor, hogy Isten pásztorként érkezik hozzánk, pásztorként vezeti népét.

A mai ünnepen két evangéliumi szakasz hangzik fel: a körmenetben az első (Jézus jeruzsálemi bevonulása), a szentmise megszokott helyén pedig a passió. Mivel a nagyhéten többször módunk nyílik a szenvedéstörténet átelmélkedésére, figyelmünket most a bevonulásra összpontosítjuk.

Nagyböjt második vasárnapján – követve az egyház ősi olvasmányos rendjét – Jézus színeváltozásának története hangzik fel. Ez a részlet képekben rendkívül gazdag, s ebből a szempontból is figyelmet érdemel: a hegy, a Jézuson lévő fehér ruha, az ószövetségi „nagyok” megjelenése, a felhő és a szózat az apokaliptikus irodalom berkeibe vezetnek bennünket.