Szentírás-magyarázat: Új édenkert, új kivonulás, új manna – Évközi 17. vasárnap – Jn 6,1-15

A nép az ószövetségi időkben szert tett már egy sajátos tapasztalatra, amikor az Egyiptomból való kivonulás idején Isten a pusztában égi kenyeret, mannát adott nekik enni. Nem pusztán a biológiai élet fenntartása volt ebben rendkívüli, hanem az isteni cselekvés gesztusnyelve: a túlélés ingyenessége, feltétlensége, égből alászállása. Ádám átka – „arcod verejtékével eszed kenyeredet” – ebben a tapasztalatban mintha tovatűnt volna. A zsidó nép a szolgaság után nemcsak a szabadságot nyerte el, hanem a pusztában, a kősivatagban, a szárazság, a forróság és halál helyén – egy rövid történelmi pillanat erejéig – édenkerti módon élhetett. A manna csodálatos jele ilyen mértékben, ilyen erővel nem tért vissza többé a nép életébe. Illés próféta személyes szinten ugyan megújította azt a cáreptai özvegynek, akinek se lisztje, se olaja nem fogyott ki kamrájából az éhínség idején, a közösség számára azonban a századok múltán már-már mitikus távolságba került az édenkerti, a mennyei kenyér tapasztalata.

Amikor Jézus kenyeret szaporít, ezt az élményt, ezt az üdvtörténeti megtapasztalást hozza kézzelfogható közelségbe, újítja meg. Az őt körülvevő tömeg – amelynek nagyságát mutatja, hogy „kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég neki” – szinte egy új pusztai néppé lesz. A hálaadás ég felé forduló gesztusa után az isteni tetszés, az isteni jóság földre áradása valósul meg a megtört és szétosztott kenyérben. Új édenkert, új kivonulás, új manna – még ha csak egyetlen rövidke napra is. A Messiás azonban nem elégszik meg ennyivel. Szavaival, a hálaadásnak, a kenyér megtörésének és kiosztásának a szédervacsoráról ismert aktusával előre utal nagycsütörtökre és az Eucharisztiára. Ezt egyértelművé teszi János, hiszen a kenyérszaporítás elbeszélését követi Jézus nagy eucharisztikus beszéde. Most már nem egyszerűen Dominus providit (az Úr gondoskodik), de egyenesen önmagával gondoskodik népéről. Feltárul az igazság: a manna nem pusztán emlékeztet a paradicsomra, de jövendölés az Eucharisztiára, az egyházra nézvést. Aki ilyen szemmel olvassa az elbeszélést, megérti a csoda igazi erejét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..