Szalontai Anikó

Az isteni irgalmasság tisztelete Vecsésen

„Az isteni irgalmasság üzenetével kívánom átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe” – mondta II. János Pál pápa 2000. április 30-án, amikor szentté avatta Fausztina nővért (Maria Faustyna Helena Kowalskát), illetve húsvét második vasárnapjára kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét. Az elmúlt tizennégy évben a szeretetre szomjazó emberiség örömmel fedezte fel ezt az üzenetet, és az ünnepet ma már az egész világegyházban megülik. Magyarországon van egy plébánia, ahol már a pápai kihirdetés előtt egy évvel meggyökeresedett az irgalmasság tisztelete: a vecsés-andrássy-telepi templom közösségében. Ezt ma már a plébánia neve is jelzi – bár a templomot a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, azaz a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya oltalmába ajánlották, az egyházközséget Irgalmas Jézus-plébániának hívják.

Különleges templom ez abból a szempontból is, hogy a XX. századnak az egyházak számára legnehezebb időszakában, az ötvenes években épült fel. A helyi hívek már a harmincas évek végén szerették volna, ha Vecsésen az óvárosi mellett az Andrássy-telepen is épülne plébániatemplom, ám több próbálkozás is meghiúsult. 1949-ben történt egy nagyobb előrelépés, amikor az egyházközség megkapta a Notre Dame de Sion nővérek lebombázott sas-hegyi kápolnájának és kolostorának maradványait. A nehéz gazdasági és még nehezebb politikai helyzetben azonban megakadt az építkezés. Végül 1958 decemberében szentelték fel a templomot – s mivel az építőanyag egy része, nem utolsósorban pedig a főoltár gyönyörű márvány Mária-szobra a Notre Dame de Sion nővérektől származott, azt a Szűzanya oltalmába ajánlották.

Húszéves a Katolikus Karitász szenvedélybeteg-segítő szolgálata

Jézus ránk bízta a feladatot, hogy irgalmasan segítő kezet nyújtsunk a szenvedőknek – az éhezőknek, a szomjazóknak, a szegényeknek, a kitaszítottaknak, a betegeknek, a fogságban sínylődőknek. E küldetés részeként a Katolikus Karitász húsz éve elindította RÉV Szenvedélybeteg- segítő Szolgálatát, hiszen a függőség: betegség és rabság. Márton Andreával, a budapesti RÉV-szolgálat vezetőjével beszélgettünk a szenvedélybeteg- ellátás múltjáról és jelenéről.

– A rendszerváltást követően a Katolikus Karitász újjáalakulását a német karitász segítette. Az 1992-ben indult hétéves német–magyar projekt keretében a karitász szakemberei, munkatársai választhattak, intézményi szinten miben kérnek támogatást, és úgy látták, a szenvedélybetegek ellátása az a terület, ahol Magyarországon nagyon sok a hiányosság. A RÉV-szolgálat a Németországban működő pszichoszociális tanácsadó- és kezelőhelyek mintájára, illetve azok magyarországi adaptációjával alakult ki.