Szalontai Anikó

Október 21.

Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy IV. vagy V. századból származó felirat, mely szerint egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot építtetett az ő tiszteletükre egy korábban már ott állt, de leégett szentély helyén. Szent Orsolya tiszteletének első bizonyítékai a VIII–IX. századból valók. Legendájának több változata ismert, de történelmileg semmi hiteleset nem tudunk. Egyes források még Orsolya nevét sem említik, csupán szüzek egy csoportjának vértanúságáról szólnak. Annyi azonban a régre nyúló tisztelet alapján valószínű, hogy Kölnben Istennek szentelt életet élő nők haltak meg hitükért. Haláluk időpontja is bizonytalan – a különböző írók más-más dátumot jegyeztek fel. Volt, aki 238-ra, más 640-re tette, de a legvalószínűbb, hogy valamikor a IV. században történt.

Október 19.

Kanadai vértanúknak azt a nyolc francia jezsuitát – Daniel Antalt, Garnier Károlyt, Lalle mant Gábort, Brébeuf Jánost, La Landei Jánost, Jogues Izsákot, Chabanel Natalist és Goupil Renatust – nevezzük, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben már próbálták téríteni a huron indiánokat, de sikertelenül. 1625-ben jezsuiták indultak Kanadába.

Október 5.

Bajorországban, Mindelstettenben született 1882. február 18-án. Édesapja, aki ács volt, korán meghalt, így a család nagy szegénységben élt. Édesanyjától mély keresztény lelkületet tanult. Tizennégy éves korától szobalányként dolgozott, és remélte, egyszer felvételt nyerhet egy szerzetesrendbe. Már kislányként elkötelezte magát Krisztusnak, és missziós nővér szeretett volna lenni. 1898-ban Jézus különleges hívását hallotta, miközben megérezte, hogy hamarosan sokat és hosszan kell szenvednie.

Szeptember 28.

Régi római patríciusnemzetségből származott, a Scipio, illetve a Gracchus család leszármazottja volt. Apja Toxotius szenátor, anyja pedig Szent Paula volt, aki özvegyként az Istennek szentelt életet élő római nők közösségének vezetője lett. Eusztochium tizenkét éves korában döntött úgy, hogy az Úr kedvéért lemond a házasságról, és csatlakozott a közösségben élő római asszonyokhoz. Nagybátyja és nagynénje mindent megkíséreltek, hogy megnyerjék a világi élet számára, de ő kitartott döntése mellett.

A római közösség lelkivezetője Szent Jeromos volt, aki a szent életű nőket bevezette a Szentírás ismeretébe és a szerzetesi életmódba. Eusztochium hamar kitűnt a tanítványok közül, és amint Jeromos neki írt levelei tanúsítják, őszinte barátság alakult ki közöttük.

Szeptember 22.

A XIX. században és a XX. század elején a spanyol katolikus egyház egyértelműen állást foglalt a monarchia mellett, és támogatta az arisztokrata elitet. Ugyanakkor a katonai vezetésben és a konzervatív körökben is egyre inkább teret nyertek az antiklerikális eszmék, válaszként egyrészt az egyház karlista háborúkban betöltött szerepére, másrészt az egyházi vezetés által bevezetett, társadalmi reformokat akadályozó törvényekre.

A polgárháború kitörésekor a köztársaságiak azonnal az egyház ellen fordultak. Az első hónapokban, illetve a vörös terror idején nemcsak a papságot, de egész közösségeket üldöztek. Egyes becslések szerint a papság és a szerzetesség húsz százaléka áldozatul esett. Antonio Montero Moreno érsek 1961-ben megjelent könyvében 6 832 főre tette az egyházi áldozatok számát – ezt a számot később a legtöbb történész hitelesnek fogadta el. A meghalt világi hívek számáról sajnos nincsenek adatok.

Szeptember 17.

Lengyel nemesi családban született 1822. november 1-jén a mai Ukrajna területén, Wojutynban, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. Tizenegy éves volt, amikor édesapja meghalt, és tizenhat, amikor az édesanyját hazafias tevékenysége miatt Szibériába száműzték. Érettségi után a moszkvai egyetemen matematikát tanult, majd Párizsban, a Sorbonne-on francia irodalmat hallgatott. Ezekben az években határozta el, hogy pap lesz.