Sirkka Turkka

Vers

Nagyon szomorú most az eső,
most, hogy vágyakozik,
egyáltalán nem értem.
Olyan szomorú, abszurd eső,
hogy szeretném egészen
neked adni.

Vers

Lefele jöttem még a Harangozó-közben, tarkómon
az elhunytak üressége, a síroké,
amit az én nyomorúságom táplál, sebekkel
teli csontbütykös arcok.

Vers

Esik, szünet nélkül…
Nincs az életnek különösebb jelentősége.
Esik: a kénes eső volna már ez,
vagy csak úgy sír az ég?
Ó, mért hallgatsz így,
sok-sok imától
megfeketedett Madonna?

Vers

Van pulzusom, éjszakai folyó módjára lüktet.

Nyugtalanul keresem a követ, hogy rögtön át is

adhassam

szerencsétlen önmagamnak, aki nem tudom célomat

s a pillanatot sem, amikor az az idő eljön.